Ami ugyanis nem látható Istenbõl: az õ örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétõl fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. (Róm 1,20a)

A tegnap Zsófi megkérdezte, hogy hol van Isten? Van Neki szobája? Mondtuk neki, hogy Ő nem látható, de Ő mindent lát és mindenről tud. Erre azt kérdezte Zsófi, hogy kastélyban él-e? Mi pedig mondtuk, hogy Ő trónon ül.

Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Róm 14,8)

A tegnap későn mentem haza, így a gyerekek már ágyban voltak. Dé mondta, hogy Zsófi még nem alszik. Amire a gyerekszobához értem az ajtó már tárva nyitva volt és Zsófi az ágyában helyezkedett, mocorgott. Odamentem hozzá és megsimogattam. Zsófi mondta, hogy puszit is kér. Miután megkapta mosolygott és elégedett volt, aztán megjegyezte, hogy Gergőt is simogassam meg.

Én is így vagyok Istennel. Az Ő simogatására vágyom és amikor megkapom, öröm van a szívemben és elégedett vagyok, azután szeretném, hogy mások is kapjanak simogatást.

Húsvét

A húsvéti készülődés idén sem volt az igazi, vagyis olyan amilyet igazából én elképzeltem. Nem baj majd talán jövőre, vagy utána.
Nem sütöttünk sütit, és tojást is egyedül festettem éjszaka, hogy a vasárnapi vadászathoz legyen alapanyag.
Reggel elolvastuk a húsvéti történet a Mesélő Bibliából, Zsófi figyelmesen hallgatta, végül annyit fűzött hozzá, hogy ez "nagyon meghalós volt".
Zsófi keresztapja szolgáltatta a vadászat helyszínét, hatalmas udvarral és sok fészekkel, illetve sok csokival is. Szabolcs már írta, hogy tőlünk egy-egy színezőt, illetve közösen mesekönyvet kaptak. A mesekönyv akkora siker volt, hogy a vadászat utáni pihenésként Szabolcsnak fel is kellett olvasnia Pancsellinó legújabb történetét.
Utána istentisztelet, majd irány a Mamihoz. Késő este értünk haza, az eredménye a másnapi hosszú alvás lett.

Hétfőn Zsófi várta a locsolókat, Gergő pedig miután az első locsolót látta nálunk, közölte, hogy akkor ilyenre ő is menne. Így elindultak Szabolccsal, és jó későn kerültek elő. Mind a ketten nagyon élvezték a körutat. Ezután irány Mamához ebédelni, ahonnan délután haza, és mindenki egy nagy alvással pihente ki a délelőtti eseményeket, tudniillik a locsolkodás és a locsolás utáni virágzás elég fárasztó dolog.

Szép volt a hétvége, és igazán mozgalmas.

Az elmúlt napok, azaz inkább hetek

Az elmúlt napok igen csak eseménydúsak voltak családunkban. Nem még nem Lilla született meg. :)
A történet húsvét előtti hétvégén indult, amikor családom másik három tagja és Szabolcs testvére, Hédi elindultak Erdélybe. Itthonról indultak fél kilenckor, a repülő tizenegykor indult. A fél kilences indulás előtti őrület természetesen meg volt, majd én még utána is tartogattam magamnak valamennyit.
Miután kis családom elhagyta a terepet megérkezett a nagyim és Károly, majd később Klári néni, hogy a fürdőszoba és a gyermekszoba kifestésén és kitakarításán fáradozzanak. A gyerekszoba kipakolása volt a legnagyobb élmény, konkrétan el sem hittem mennyi cucc van benne. Teljesen megtöltöttük vele a hálószobát. Munka jól haladt, főztem ebédet és délután négykor becsuktam az ajtót a lelkes munkások mögött, akiknek ezúton is köszönjük még egyszer a segítséget. Este már csak gyönyörködtem a műben. Minden szép fehér, tiszta és festék illatú volt.
Mielőtt felmerülne a kérdés, a családom pont annyira hiányzott, amennyire ilyenkor szokás. Megbíztam a férjemben, hiszen a gyerekek apja, nem világgá mentek csak Erdélybe, én pedig mi tagadás szeretek egyedül lenni. Legelőször hétfőn éreztem, hogy most már na, itt lehetnének.
A "szabadságomat" nagyon élveztem és nagyon jól esett, volt, hogy fél tízig aludtam, amiért nagyon hálás vagyok, mert valószínűsíthetően a következő két éveben ilyen alkalom nem lesz. :)
Végül mindannyian épségben hazaértek és mindenki jól érezte magát.

Jézus így szólt Tamáshoz: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek." (Jn 20,29)

Vajon azért választom az Urat, mert a győztes oldalhoz szeretnék tartozni? Hiszen ha az Urat szolgálom, akkor Ő győzelmet ad nekem. Vajon azért vettem feleségül Dé-t, mert a jó házasság csak erősebbé tesz? Hiszen ha egészséges házasságban élünk, akkor hosszabb és boldogabb élet vár rám. Nem így gondolkodok!
Az Urat szolgálni és Dé férjének lenni is igazi kihívás, életcél. Nem számításból teszem a dolgomat. Az a célom, hogy személyiségemmel és tevékenységemmel, azaz teljes lényemmel tegyem azt, amit Isten jónak lát. Ez pedig az, hogy szeressem az Urat és szeressem Dé-t is.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy számításokat végzek és mindent megvizsgálok, de mindent azért teszek, hogy teljesítsem a küldetésemet.

Krisztus eltörölte a követelésével minket terhelõ adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. (Kol 2,14)

A gyerekek Húsvétra több ajándékot is kaptak. Gergő nagyon örült a Sam, a tűzoltó című foglalkoztató füzetnek és Zsófi pedig egy My little pony füzetecskét kapott. Zsófi keresztapjánál kapták meg az ajándékokat és volt tojásvadászat is, amit én is nagyon élveztem.

Kaptak mesekönyvet is.
Max Lucado: Értékes vagy
A foltmanókról szól, akik kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. De voltak olyan manók, akik egészen mások voltak, mint a többi. Nem volt rajtuk sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanók voltak. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat – csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajtuk!

Krisztus mondja: "Ne aggódjatok életetekért." (Mt 6,25a)

Sokan félünk attól, hogy kitűzzünk magunk elé valamilyen célt is. Félünk a kudarctól, vagy azt mondjuk, minek próbálkozni, úgysem sikerül. Pedig bátornak kell lenni! Lehet, hogy nem úgy sül el a dolog, ahogy elterveztük, de a kemény munka így is úgy is meghozza a gyümölcsét. Ha meg sem próbálom, akkor mivel töltöm el az életemet? Bölcs döntés abban bízni, hogy valahogy csak lesz és nem tenni semmit? Vajon Isten azt akarja sugallni, hogy nem kell tennünk semmit, mert Ő mindent nekünk ad? Ellenkezőleg! Ő mindig arra sarkall, hogy munkálkodjunk és dolgozzunk.
Egy csomó mindent rám bíz. Rám bízott többek között 3 gyermeket is. Már azon is gondolkodtam, hogy elég vakmerőség Isten részéről az, hogy fiatal házaspárokra bízza a gyerekeket. Hiszen sok mindent nem tudtam én sem, amikor Zsófi megszületett. Akkor félnem kell, hogy el fogom rontani? Nem, Ő azt mondja, hogy ne aggódjak. Tehát nincs is szándékomban aggódni.
Persze, most Dé biztos mást állítana. Látott ő már elégszer engem is aggódni. Igen, ekkor van az, hogy kicsiny a hitem. Mégis, ha végiggondolom Isten nem hagyott engem cserben soha.

A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja! (Mt 13,8-9)

30 éves vagyok. Dé a feleségem és van 3 gyermekem is. Boldog és elégedett vagyok, hogy a felnőttek világát felelősséggel élem és ennek ilyen látható gyümölcsei vannak.

De vajon segítek-e már a Magvetőnek, vagy még mindig tejre van szükségem és arra várok, hogy engem etessenek?
Úgy gondolom, hogy az Úr már nagyon sok dolgába beavatott és sokat tanultam illetve tanulok Tőle. Szeretnék százannyi termést hozni és jó tanító lenni!

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Ef 4,29)

A tegnap este én altattam Zsófit és Gergőt. Elolvastam nekik 3 kisebb mesét, Noé bárkáját, Icinke picinkét és a Csiribirit. Nagyon tetszett nekik. Gergő a szójátékoknál hangosan nevetett. Zsófi pedig eközben lapozgatta azokat a könyveit, amelyeket mindig a párnája alatt tart. Miután végeztem a mesékkel, szóltam Zsófinak, hogy kapcsolja le most már a lámpáját ő is. Zsófi erre azt mondta, hogy mindjárt. Kértem őt, hogy most tegye meg, mert már késő van. A válasz az volt, hogy csak még 2 perc. Mondtam neki, hogy én most szeretném, ha lekapcsolná és vártam ezek után az eseményeket és arra gondoltam, hogy nagyon nem szeretném felvinni a hangomat. De nem is kellett már nyomatékosítanom, kiabálnom és rászólnom, mert Zsófi lekapcsolta a lámpáját. Nagyon örültem neki.

Amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. (Róm 4,21)

Egy politikus, amikor ígérget, azt még nem lehet készpénznek venni.

Ha én teszek egy ígéretet, az sem biztos, hogy megvalósul. Szoktam figyelni, hogy a gyerekeimnek ne tegyek valótlan ígéreteket, de bizony már előfordult, hogy nem tudtam megvalósítani azt, amit megígértem. Mindezt a legjobb szándék mellett.
Zsófinak már több napja megígértük, hogy könyvet vásárolunk neki. Azóta többször is voltunk könyvesbolt közelében, de még nem vettük meg neki a könyvet.

Ha a hétköznapi életből vesszük a példát és azt, hogy egy édesapa nem mindig tudja az ígéreteit betartani, arra következtethetnénk, hogy a Biblia is tévedhet.
Abban pedig hinni kell, hogy Isten ígéretei biztosan megvalósulnak. Ezt a hitet pedig Isten képes bennünk kimunkálni. A saját erőlködésünk nem elég az igaz hitre.

Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is. (1Tim 4,16)

Mostanában gondolkodtam azon, hogy vajon nem viszem-e túlzásba azt, hogy minden nap keresem az Istentől jövő tanítást. Többen is tettek ilyanfajta kijelentést, hogy ez már túlzás, amit csinálok.

A tegnap voltunk Tordason, Zsoltéknál. Vele is beszéltem erről és ő megnyugtatott, hogy szerinte ezt nem viszem túlzásba.

Önmagam mellett, pedig figyelnem kell a családomra és a környezetemre is. Amit az Isten már megmutatott nekem, azt szeretettel és alázattal szeretném tovább adni, hogy egészséges értékeket kapjanak rajtam keresztül is.

rend és tisztaság

A mai napon gyermekeim és férjem reggel elindultak Mamihoz (Szabolcs anyukája), én pedig szépen elterveztem a reggeli pirítós mellett mi is legyen a mai menetrendem. Dolog volt (és maradt is) bőven.
Szép tervet kovácsoltam amibe szinte minden benne volt, gardrób, háló, gyerekszoba és a földszint. Az előbbiekben pakolni és szortírozni is kellett, az utóbbiban csak takarítani.
A tervből végül a földszinti takarítás és a gyerekszoba összepakolása és kitakarítása valósult meg. A maradék időben igyekeztem elfogadni, hogy a derekam nehezen viseli a pocakom és a porszívót egyszerre, illetve a szekrény alá már nem tudok lehajolni, csak térdre ereszkedve érek célt.
Elég nehezen viselem a növekvő fizikai korlátokat, de mindenki megnyugtat, hogy én akartam magamnak és már nem tart sokáig, igaz egyre nehezebb lesz. :)

Azért örülök, hogy legalább ennyi elkészült és reménység szerint előbb vagy utóbb minden a helyére kerül. Csak ne lennék ennyire türelmetlen ...

Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. (Jak 1,19)

A tegnap este Gergő nagyon éhes volt és ahogy bejöttünk az udvarról egyáltalán nem akart kezet mosni. Inkább felült a magasított székére és várta, hogy valaki adjon neki ételt. Én pedig többször is kértem, hogy előbb jöjjön kezet mosni. Egy idő után eljutott a füléig és mondta is, hogy KEZEM, HOMOKOS. Így meg is tudta győzni magát, hogy előbb valóban kezet kell mosson. Ezek után már simán mentek a dolgok. Mindenki megkapta azt, amit elgondolt magának.

Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Mt 23,12)

Tudok róla, hogy vannak olyan házasságok, amelyekben a férfi az úr és a döntéseinek be kell hódoljon asszony és gyerek egyaránt. A Bazi nagy görög lagzi című film megtörtént eseményeken alapszik és nagyon vicces, de ugyanakkor tragikus is lehet egy ilyen család története.

Dé-nek és nekem is megvannak a feladataink, amit végzünk. Gyakran úgy alakult ki a munkamegosztás, hogy észre sem vettük, hogy szakemberekké válunk egy-egy területen. Dé, a feleségem és igazi segítőtársam. Nem versengek vele és nincs is szándékomban őt irányítani.

A gyerekeimmel a kapcsolatom teljesen más, de a szabály rájuk is érvényes, hogy a szabad akaratukat megpróbálom tiszteletben tartani. Természetesen itt a nevelés felelősségét is figyelembe kell vennem.

Az viszont előfordul, hogy a családtagjaim hibáit nagynak látom és mint egy bulldózer, tarolok azzal, hogy simán a szemükbe mondom, hogy ez és ez nem tetszik. Nagyon nagy kihívás az, hogy szeretettel figyelmeztessek, vagy emlékeztessek és így próbáljam építeni a Dé-t, Zsófit és Gergőt. Mindezt nem azért, mert nekem személy szerint valami nem tetszik, hanem azért, mert szeretem őket és szeretném, hogy egyre több értékes tulajdonsággal rendelkezzenek.

Ha eggyé lettünk Krisztussal halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. (Róm 6,5)

Észrevettem, hogy a pénzügyeinket gyakran úgy alakítom, mintha nem volna Isten. Van amikor félelemből hozom meg a döntéseimet és ezért kapkodok. Olyan mintha nem tudnám, hogy Krisztus kiemelt a mulandóság törvényének rabságából.

Dé és én is egy szűk úton haladunk. Megfigyelhetjük egymáson is, hogy milyen törékenyek és esetlenek vagyunk. Dé a tegnap figyelmeztetett engem, hogy ne csüggedjek el és a megszerzett tudásomat használjam, amikor lépegetek az úton. Tisztában kell lennem azzal, hogy Isten kirendeli a mindennapi kenyeremet és többet is ad ennél. A rám bízott javakkal úgy kell foglalkoznom, hogy hűségesen és bölcsen osszam ki azoknak, akiket Isten rám bízott. Semmiképpen sem szeretném a bőrt is lehúzni a másikról. Főleg igaz ez arra, hogy Dének, Zsófinak, Gergőnek és Lillának is meg szeretném adni anyagilag és lelkileg is, amit csak tőlem kaphatnak meg.

Boldogok, akik békét teremtenek, mert õk Isten fiainak neveztetnek. (Mt 5,9)

Ma voltunk ultrahangon és Lilla bemutatta nekünk az arcát 4D-ben. Nagyon fotogénnek tűnik. Szép arca van, magas homlokkal. Nagyon örülünk Lillának és annak, hogy egészséges.

Mátyás (az ultrahangos) ha rossz hírt is kell közöljön a szülőkkel, képes őket úgy megnyugtatni, hogy nem mennek ki kétségbeesetten az ajtaján. Ezt egy korábbi alkalommal mesélte el nekünk, de hála Istennek, hogy Lilla és a placenta is kicsattanóan egészséges.

Mátyás rákérdezett, hogy tervezünk-e negyediket. Ő is nagycsaládos és már nagypapa is. Látszik rajta, hogy teljes meggyőződése van arról, hogy nagycsaládban élni ajándék.

Lilla

Lilla már szerepel a gyermekek között, de még a pocakban éli kis világát.
Az életünkben nagyon sok minden történik és változik, ahogy készülünk és várjuk a megszületését.

Zsófi számára már teljesen érthető dologról van szó, és gyakran beszél róla, a múltkor éppen szomorkodott, hogy még nem jött ki, pedig neki hiányzik. Lelkesen segített ruhákat pakolni és a játékai közül is félretett már néhányat a húga számára. A főnyeremény persze az új szekrény, amelyen tükrös ajtó van és illegetheti magát előtte.

Gergő más tészta. Nem igazán foglalkozik a hasammal, néha odajön rábök a melleimre és közli baba, de mostanában már kétszer sikerült a hasamra mutatnia :). Ami számára jókora változás, hogy letettük a babkocsit, már csak gyalogosan, vagy motorosan közlekedünk Martonvásár utcáin.

Szabolcs sokat dolgozik, szerintem egyre inkább tisztában van mi vár rá. Jelenleg rettentő jól viseli terhes felesége nyűgjeit.

Én már érzem, hogy fizikailag más a terhelhetőségem és lassabb vagyok, pedig még van hátra minimum 8 hét. A lassulást jelzi, hogy tegnapi sétánk alkalmával Zsófi az utca végéről visszakiabál nekem: Anya, gyere már gyorsabban, lassú vagy! (én az utca felénél ha tartottam).
Jelenleg tehát a várakozás és a türelem dominál, amíg megérkezik Lilla. És utána jön az őskáosz :)

A életünk folytonos fejlődés, ahogy Szabolcs szokta mondani.

hétvégi pihenés

Végre engedett a internet az erőszaknak és a héten először be tudtam lépni a blogba, hogy írjak is.

A múlt hétvégén nagy dolog történt életünkben, hosszú idő után először, pontosan kifejezve a nászutunk óta, a férjem és én kettesbe töltöttünk egy egész hétvégét Zalakaroson.
Itt kell megjegyeznem, hogy amikor elmondtuk Zsófinak és Gergőnek, hogy elmegyünk pihenni, Zsófi nemes egyszerűséggel megkérdezte, miért nem fekszünk le az ágyunkba és kezdünk el pihenni ott? Végül is ez is egy megoldás lett volna. :)

Nagyon jól éreztük magunkat. Nem kellett megetetni senkit, nem kellett átöltöztetni senkit és senki nem igényelte azonnal apát, vagy anyát.
Csak egymás igényeire kellett figyelnünk, aludtunk, sétáltunk és társasoztunk, Szabolcs kihasználta a szálloda wellness részlegét, én pedig pedikűrösnél jártam és kiolvastam egy könyvet, egy jó vastag könyvet ( a Millennium-trilógia első kötetét, A tetovált lány címűt.).
Szóval a hétvége csak a miénk volt, gyerekek itthon a mamával.
Vasárnap délután kiderült, hogy igazából nem is hiányoztunk, jó, hogy hoztunk ajándékot, és legközelebb azért válasszuk az ágyat.

Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e õket? (Lk 18,7)

Minden relatív. A mai világunkban azért nehéz kiállni a hitünk mellett, mert folyamatosan megkérdőjelezünk mindent és gyakran bizonyítást is nyer, hogy az eddigi ismereteinknek nem volt helyes alapja. Ma van április 1., a bolondok napja. Ilyenkor van olyan komoly hírlap is, amelyben hamis híreket tesznek közzé és az emberek simán elhiszik.

Abban viszont bizonyosak lehetünk, hogy az Úr, az abszolút igazság és Ő szeretettel, igazságot szolgáltat az övéinek és nekünk. Szeretnék Zsófinak, Gergőnek és Lillának élő példa lenni, hogy én az Úr igazságában feltétlenül megbízom.