Lelkem adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam. (Ez 37,14)

Anya, miért nincs már muffin, megígérted, hogy sokat csinálsz. Panaszosan nézte ma reggel Zsófi az igencsak üres tárcát. Annyira elfogta a rosszkedv, hogy a tálca mellett lévő, sütivel teli tepsit észre sem vette. Amikor tepsi felé mutattam, rögtön megnyugodott.

Van, amikor nem látom a fától az erdőt és panaszkodok. A pesszimista, cinikus nemzetünk is folyton panaszkodik.

Drága Urunk! Te elkészítettél már mindent számunkra. Kérlek, bocsásd meg, hogy türelmetlenek, bizalmatlanok vagyunk. Szeretnék inkább építkezni és másokat is segíteni ebben. Ámen

Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig. Íme, a földmûvelõ várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késõi esõt kap. (Jak 5,7)

Zsófi azt kérdezi: Mikor leszek olyan nagy, mint Barbie? Gergő pedig: Mikor megyünk már autóval, mikor utazunk már vonattal? Dé: Mikor születik meg Lilla? Én: Mikor fogom visszafizetni az adósságaimat?
Aztán sokan kérdezzük, hogy: Mikor jön már vissza Jézus? De nem csak így nyilvánulhat meg a türelmetlenségünk.

Ha az ismerőseinknél valami értékesnek tűnőt látunk, akkor mi is akarjuk, de rögtön.

Most olvastam egy plakáton, hogy a beteljesületlen álomnál van még rosszabb is, mert ennél rosszabb a beteljesült álomtól való megcsömörlés. Sokszor olyant találunk ki magunknak, aminek semmi haszna, vagy lehet, hogy hasznos, de még számunkra nem aktuális. Mégis az a vágyunk, hogy már most a miénk legyen.

Pedig életünkben mindig, mindennek megvan a maga ideje. Ha ebben bízok, akkor sosem tűnik úgy, hogy valamin hiába dolgozok, vagy sosem fogom azt gondolni, hogy ennek most nem így kellene történnie. Teszem a dolgomat türelemmel és bízok Istenben. Vajon a gyakorlatban tudok-e így működni, amikor várakozó állásban vagyok?

Nos, van rá legalább 2 tanú, hogy nem. De ez nem azt jelenti, hogy az elképzelés nem kivitelezhető. Isten nekem is megígérte, hogy Ő megtanít engem türelmesnek lenni.

Mikor már?

Családom tagjait és a legtöbb embert, aki meglát engem, ez a kérdés foglalkoztat.
Magamról már nem is beszélek. Tudom, hogy még érik Lilla idegrendszere odabent, de néha fizetni tudnék azért, hogy valaki kiszedje onnan. (Mondjuk a végén fizetni is fogok).
Tegnap minden rendben volt a klinikán, és utána Szabolccsal beszereztük a még szükséges dolgokat. Megvettük az ajándékokat is, amiket Lilla fog hozni a testvéreinek. Nagy lesz az öröm, ebben biztos vagyok. Kaptak a gyerekek ruhát is, készülvén arra, hogy egy darabig nem jutok el velük vásárolni.
Szabolcs hős volt, túl élt 6 boltot és egy terhes, hisztis nőt.

Továbbra is várunk, én hol türelmesen, hol türelmetlenebbül.De mint tudjuk, bent még senki sem maradt.