(Barnabás és Pál,) és így kiáltottak: „Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van (ApCsel 14,15)

Amit eddig ismerünk, bonyolultságot tekintve, az ember a legbonyolultabb, akit Isten megteremtett. Tudunk érezni, gondolkodni és van akaratunk is. Isten annyira tiszteletben tartja a személyemet, hogy Ő akkor lép be hozzám, hogyha hívom Őt. Ő szövetséget kötött népével és miután meghívtam magamhoz Őt, velem is szövetségre lépett. Ő hűséges a szövetségében és azt teszi, ami a legjobb. Ő a folyamatos munkáját, engem abszolút figyelembe véve végzi. Ő teremtése vagyok és Ő ellátott engem érzésekkel, gondolatokkal, akarattal. Ezen felül több módon is eljuttatja hozzám az üzenetét, hogy a szeretetét fogadjam be a rendszerembe és hagyjam, hogy tovább menjen belőlem.

Uram! Nem ismerem magam úgy, ahogy Te ismersz. Éppen ezért szükséges, fontos és sürgős, hogy Neked engedelmeskedjek. Ámen

Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. (Jer 32,39)

Mindenkinek van egyfajta fontossági sorrendje a hétköznapi élet tekintetében. Ez meglátszik abból, amit gondol, mond, cselekszik. Nincs szupernorma, mert Isten sokféléknek teremtett minket és ebből kifolyólag máshol, másképp gyarapítjuk a talentumokat, azaz végezzük el a feladatokat. Nem ajánlatos azonban az önmagunk ostorozása, hogyha hibákat követünk el, nem kell visszafelé tekintgetni és a rossz döntéseinken rágódni. Ha megtesszük, akkor ebből látszik, hogy büszkék, gőgösek vagyunk.

A közös bennünk az új szív, melyet Krisztus küldött el nekünk. Tekintsünk előre, tekintsünk Istenünkre és Ő kreatívan beleszövi hibás döntéseinket is az Ő akaratába. Az Ő gyermekei mindenből profitálnak.