Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. (Mk 1,35)

Isten! Hozzád imádkozok ma is. Te meghallgatsz, amikor a valódi szomorúságomról, félelmemről, dühömről beszélek Veled. Ezt a kapcsolatot semmi nem helyettesíti. Sem pénz, sem feláldozott idő, sem szolgálat nem helyettesíti például az akut eseteket, amikor nem az az első, hogy imában Hozzád fordulok, hanem körbenézek egyéb segítség után. A világ altat és akár a közvetlen környezetem is képes elkábítani. De Te a virrasztást szereted és olyankor tudsz megerősíteni, amikor nem hagyom, hogy elnyomjon a kényelem, komfort, álom, lustaság, fáradtság. Segíts, hogy éber legyen a gyülekezetünk is és legyen meg a Te akaratod a tiéid között. Szeretünk! Ámen