Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. (Mt 2,11b)

Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el! (Zsolt 62,11b)

Gondolatok

A 127. Zsoltárt olvastuk fel és aztán az 1Pét 5. részből is egy keveset. Tervezni emberi szempontból jó és dolgozni is kell, hogy a család jusson egyről, a kettőre. Azonban hiába tervezem meg az elkövetkező 50 évemet, hogyha Isten mást akar. A történelem is bizonyítja, az ember szándéka, hogyha jónak tűnik is, amikor nem egyezik Isten akaratával, dugába dől. Az embernek viszont felelőssége van a történelemben. Ő a Szuverén Úr és keresni, fürkészni kell az Ő szándékát. Azonban nem úgy kell ezt tenni, mint a sakkban, hogy na vajon miért lépte ezt, vagy azt. Meg lehet és ajánlott is kérdezni Tőle személyesen. Mindezt bizalommal kell megtenni, hogy Ő válaszol. Hogyha valamit megértettem, akkor engedelmeskedni kell a hívásnak. Fontos továbbá az alázat is, melyet egymás felé is gyakorolnunk kell. Tudnunk kell, hogy mindannyiunk lehetünk eszközök Isten kezében. Neki az a célja, hogy megalapozzon, megerősítsen. Rá hagyhatjuk utunkat. Minden más út viszont az ordító oroszlán szájához vezet és ő kíméletlenül felfalja az útjába kerülőt. Isten ettől akar megóvni minket, féltékeny szeretetével. Ő ki is hangsúlyozza, hogy nincs más, csak Ő, Akiben bízni lehet és érdemes.

Jézus felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. (Mt 8,26)

Te uralkodsz a dühöngõ tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted õket. (Zsolt 89,10)

Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” (2Tim 2,19)

És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. (1Sám 17,47a)

GONDOLATOK

Máté 15. fejezetéből olvastunk igét. Jézus Krisztus lábához viszik a különféle betegeket. Az Úr meggyógyítja őket. Nagy sokaság van jelen. Vajon ki, mit fogott fel a történésekből? 3 napig voltak Jézussal és ezalatt sok minden történhetett. A sokaságban különböző gondolatok kerenghetnek. A gyógyítást is különféleképpen magyarázhatják. A mai nyugati kultúra a pozitív gondolatok gyógyító erejét hangsúlyozza, miközben a lényeg marad ki, hogy Jézus nélkül nincs gyógyulás. Jézus szánakozik a sokaságon. Meg akarja vendégelni őket. A tanítványoknál nincs pénz, sem annyi élelem. De Jézust az érdekli, hogy mijük van? Konkrétan 7 kenyér és néhány hal. Hát akkor ezt fogja megáldani Isten. Ezzel kell előjönni bizalommal. Nem azt kérdezi mi nincs? Mid van? Ő pedig majd kezelésbe veszi, amid van. Jelen esetben megsokasította az ételt, csak Rá kellett bízni. Végső soron mindennek Ő a tulajdonosa és Ő tudja a legjobban, hogy mit, mikor, hogyan, miért. A tanítványok a közelében jobban látták Jézus cselekvését. Belevonta őket a munkájába és rajtuk keresztül osztotta ki az eledelt. A tanítványoknak csak annyit kellett tenni, hogy adják tovább. Ezt gyakoroljuk mi is. Amit kaptunk, azt tudjuk továbbadni, de ezt tegyük meg, csináljuk meg, legyünk jó sáfárok.

Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, (Ef 1,5)

Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. (Jer 31,3b)

igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. (Ef 4,3)

Így küldte el testvéreit, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton (1Móz 45,24)

Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az ÚR legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az ÚR! (Ruth 2,4)

Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint. (3Jn 15)

Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, (Lk 1,46-47)

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát. (Zsolt 28,7)

Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. (1Thessz 2,8)

 Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem! (Zsolt 66,16)