Gondolatok

Az ókori időkben volt olyan gondolat, hogy az emberi ösztönt az ún. ideák mentén tartja irányítás alatt az emberi akarat. Volt determenisztikus gondolat is az ókorban. Ez pedig azt tartotta, hogyha elég ismeretünk lenne arra, hogy minek, mi a következménye, mi, miből lesz, akkor könnyen kiszámíthatóvá válhatna az emberi magatartás, döntés. A keresztények között is már a 400-as években megjelent az a gondolat, hogy az üdvösséget az ember a saját akaratából választhatja. Ez eretnek gondolatnak számított, hiszen a keresztény mainstream: a bűnös ember nem tud nem rosszat tenni. Azután telt múlt az idő és mégis beférkőzött az egyházba a tanítás, hogy az emberi akaraton is múlik az üdvösség. Luther viszont azzal állt elő, hogy az emberi akaratot egy gyeplő irányítja, melyet saját maga, illetve az Ördög fog, vagy az Isten. Az üdvösség kérdésében pedig úgy foglalt állást, hogy csakis Isten kegyelme ez, hiszen az ember ellenáll a jónak az akaratával. Később a katolikus vonalon a tridenti zsinat megerősítette, hogy Ádám és Éva óta a szabad akarat ugyan meggyengült, de van egy olyan része az akaratnak, ami szabad és vágyhatja az Istent. Az akarat ezen része felkészülhet az Isten üdvözítésének az elfogadására. Majd a 20. században pedig katolikus és evangélikus kihozott egy közös nyilatkozatot, melyben a sok közös után eltérően a katolikus oldal azt mondta ki, hogy akaratunk azon részét előkészíti az Isten, hogy pozitívan válaszoljunk Isten elhívására. Evangélikus oldalról viszont az került elfogadásra, hogy semmi jó nincs bennünk, így Isten semmit nem készíthet elő, azonban arra van lehetőségünk, hogy az Ő hívását elutasítsuk.

A saját élményem az, hogy egy éjszaka sírtam és rádöbbentem, hogy nem tudok magamon segíteni. Imádkoztam Istenhez, hogy segítsen nyomorult helyzetemben, mert Ő tud. Nem szerettem volna tovább kétségek között élni, aztán pedig elaludtam. Úgy keltem fel, hogy szabad vagyok. A szabadságomat Istennek köszönhetem. Ő tágas legelőre terelt engem és ez úgy biztonságos, hogy az Ő védelme veszi körül.

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (Zsolt 23,4)

Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; (2Kor 4,8-9)

Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban. (Róm 6,11)

Aki féli az URat, gyűlöli a rosszat. (Péld 8,13a)

Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! (Zsolt 142,8a)

és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. (2Kor 3,17b)

Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, megillet ez téged! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem. (Jer 10,7)

Péter és az apostolok így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. (ApCsel 5,29

Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (Jn 8,36)

Uram! Szabad vagyok, mert Te tettél szabaddá. A szabad akaratom például a Te parancsolatod végrehajtásában nyilvánul meg. Szabadságom a Tőled való függőségemből ered. Bocsásd meg, amikor nem Rád hagyatkozom! Menekíts ki a börtönből ilyenkor, mert a szabadság Útján akarok járni. Ámen

Gondolatok

A tegnap felolvastuk a nap igéket és az 5Mózes 8. fejezetét egészen. Az Úr azt akarja, hogy testileg és lelkileg is jól éljünk. Ismer, hiszen Ő alkotott és az Ő akarata, hogy megteremjem a napi 100 gyümölcsöt. Azonban az én akaratom is érvényesítem az út során és habár napi 120! gyümölcsöt szeretnék, még a 100-at sem teremhetem meg, mert nem csakis Isten akaratát keresve jártam az utamat. Szintén az Úr parancsát nem teljesítem például akkor sem, amikor jól hangzó küldetések teljesítése miatt térek el az Ő megértett akaratától. Bárhogyan is jár az ember az úton, Ő használja a megtett út során szerzett tapasztalatokat és ezeken keresztül rámutat arra, hogy Ő jó és a javunkat akarja. Amikor mégsem hallgatok rá, ismét rossz irányt vesz fel az életem és ez meglátszik a kevés gyümölcsből. A Szentlélek Isten úgy irányít, hogy arra kell mennem, amerre békesség, öröm, elégedettség érzése van bennem akár a környezetem ellenére is

Amit [az Úr] mondott, meglett, és amit parancsolt, elõállott. (Zsolt 33,9)

A százados ezt felelte [Jézusnak]: Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. (Mt 8,8)

De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9a)

Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim! Lelkem is csupa reszketés, (Zsolt 6,3-4a)

Gondolatok

Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Róm 9,16)
Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, (5Móz 7,7-8a)

A szabad akaratról volt szó. Ha részletesebben is megvizsgáljuk, azt a következtetést kell levonjuk, hogy tudatunk, akaratunk létezik ugyan, de az nem szabad. Még a legegyszerűbb döntéseknél is megnyilvánul: például többféle ízű fagyiból is, hogyha például a citromosat választja az illető, valamiféle előzménye van a választásnak, ami eleve elrendeli, hogy a citromos fagyi mellé teszi a le a voksát. Hogyha pedig nem szabad az akarat, akkor miért van az, hogy vannak, akik nem üdvözülnek? Tudjuk, Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Felolvastunk a Római levél 9. részéből. Isten szeret minket. A sintoistát is szereti és engem is, aki keresztyén vagyok. Az Ő választása viszont megmásíthatatlanul az, hogy én keresztyén vagyok, a sintoista pedig, sintoista. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem ennek helyességét?

Isten nem okolható semmi rosszért, ami a világban van. A legtöbb tévedés, és gonosz dolog (bűn) a Sátán és a bukott ember működésének eredménye.

Isten megengedi a sok hamis vallás (és akár a névleges keresztyénség) létezését, de hatalmas arra, hogy pl. egy sintoista kultúrában felnövő embert is üdvözítsen.

Vannak olyan ún. rossz dolgok, amiket akár közvetlenül is Isten okoz (lásd És 45:7), de mindazokkal neki jó céljai vannak (lásd: Róm 8:28), aztán vannak olyan jó dolgok, amiket csak mi látunk rossznak, de Isten nevelő munkájának eszköze (lásd: Zsid 12:11).

 

Gondolatok

2Kor. 4. és a Jer. 1. fejezetből olvastunk. Gyermeki őszinteséggel és nyitottsággal kell kapcsolatot ápoljunk Istennel. Ez azt jelenti, hogy elmondom Neki a dolgaimat és várom Tőle a választ. Bizalommal vagyok iránta. Előfordul, hogy sírok, "hisztizek" és valamit nem értek, de hagyom magamat megnyugtatni és Ő meg is teszi ezt. Végül teljes békesség lesz bennem. Igyekszem, hogy ne vétkezzek, mégis egyszerűen belülről érzem, hogy mikor léptem át 1-1 határt. Azonban Isten képmása nem én vagyok, hanem Jézus Krisztus. Őbenne valósult meg minden, amit az Atya eltervezett. Ő kell álljon a mi életünk középpontjában is. A Szentlélek is Őt jelenti ki. Jézus Krisztust hirdetjük az emberek között és a gyülekezetünknek ez kell legyen a küldetése. A 2015. évi ige:  „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.” Sötétség van körülöttünk, ha úgy tetszik, körül vesz minket az ellenség. Azonban nekünk nem az a dolgunk, hogy elkülönülve üljünk Krisztus világosságánál. Krisztus is bátran jött el a sötétségbe és szeretettel világított az emberek között. Mi is az emberek között kell élnünk. Gyülekezetünknek van hívő és nem hívő tagja is. Fogadjuk be az embereket Isten dicsőségére. Így tudunk engedelmeskedni Isten parancsának.