Ha eggyé lettünk Krisztussal halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. (Róm 6,5)

Észrevettem, hogy a pénzügyeinket gyakran úgy alakítom, mintha nem volna Isten. Van amikor félelemből hozom meg a döntéseimet és ezért kapkodok. Olyan mintha nem tudnám, hogy Krisztus kiemelt a mulandóság törvényének rabságából.

Dé és én is egy szűk úton haladunk. Megfigyelhetjük egymáson is, hogy milyen törékenyek és esetlenek vagyunk. Dé a tegnap figyelmeztetett engem, hogy ne csüggedjek el és a megszerzett tudásomat használjam, amikor lépegetek az úton. Tisztában kell lennem azzal, hogy Isten kirendeli a mindennapi kenyeremet és többet is ad ennél. A rám bízott javakkal úgy kell foglalkoznom, hogy hűségesen és bölcsen osszam ki azoknak, akiket Isten rám bízott. Semmiképpen sem szeretném a bőrt is lehúzni a másikról. Főleg igaz ez arra, hogy Dének, Zsófinak, Gergőnek és Lillának is meg szeretném adni anyagilag és lelkileg is, amit csak tőlem kaphatnak meg.

Ami elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)

Szeretem a hosszútávfutást! Ezalatt lehetőségem van arra, hogy egyre szívósabb, kitartóbb, türelmesebb, hálásabb, alázatosabb és erősebb legyek.

Szeretem a hosszú távú célokat, mert a céljaim elérése alatt is rengeteget tanulok.

Azért is szeretem, hogy van nekem Dé, mert kihozzuk egymásból a jót. A rosszat pedig elhagyjuk.

Szeretem, hogy Zsófi, Gergő és Lilla (a pocakban) a gyerekem, mert jó érezni iletve látni, ahogy fejlődnek.