Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul. (Zsolt 77,3)

Boldogok, akik sírnak, mert õk megvigasztaltatnak. (Mt 5,4)

Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bûnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. (Mik 7,18)

Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által. (1Thessz 5,9)

Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre! (Zsolt 119,64)

Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. (1Pt 4,10)

Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket. (Jer 3,15)

Ezek közül pedig némelyeket elõször apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevõ erõket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre. (1Kor 12,28)

Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben. (2Thessz 2,16-17)

Ez az év vége. Itthon vagyunk.
Hála az Istennek, hogy Ő megtartott és együtt vagyunk szeretetben!

Az Úr erősít meg minket és habár sokszor kevesek vagyunk egy-egy feladat elvégzésében, mégis sikerül az, amit teljes bizalommal hagyunk, hogy Ő formáljon ki, de az is az Ő akarata szerint alakult, amit kudarcosan éltünk meg.

Dé-nek van jogsija, van teraszajtónk, láttuk ahogy Huni nagy tervei is alakulnak; lassan kész a templomtető; egyre jobban megy az angol, totálkáros lett a Marea és helyette van a régi jó kis Astránk, aminek nagy részét sikerült rozsdamentessé tenni; voltak enyhébb és súlyosabb betegségek és van gyógyulás is, voltak nagycsaládos alkalmak, voltak nagyszerű találkozások, volt Hédi megtérése, voltak marosvásárhelyi utak, voltak finom falatok, voltak finom borok is, voltak veszekedések és kibékülések, volt sírás, fájdalom és öröm is; volt politika és antipolitika; Zsófi ismerkedhetett a hegedűvel, Gergő egyre vagányabb srác, aki nagyon szereti a családját és a barátait is, Lilla pedig egyszerűen mindent kipróbál és olyan cserfes, hogy még ilyent nem láttam; sok igét megtanulhattunk és a legutolsó ige, amit már többször elismételtünk: Az ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét.

Igen, Ő közöttünk jár ma is, csak most Szentlelke által és mi látjuk az Ő nyilvánvaló dicsőségét.

Drága Istenünk! Az a lelkület, amely bennünk is van, felismerjük, hogy Tőled van. Dicsőség Néked ezért örökkön örökké. Ámen

Ajándékozás

A biciklis történethez tartozik egy másik sztori is.
Miután Zsófi megkapta a bringát természetesen Gergő is kereste, hogy hol az övé. A kisebb testvér sorsa őt sem kerülvén, megkapta a választ, miszerint otthon van, azt fogja használni, ami a Zsófié volt. Ez a válsz egy darabig kielégítette.
Már otthon a vacsorához készülődve ül az asztalnál, rám néz és közli: Anya, én nem kaptam játékot.
Félelmetes érzés volt. Anyai szívem facsarodott, mert természetesen szívem szerint mindent megadnék a gyerekeimnek, de hát ugye van józan ész és ha az nincs, akkor Isten szerencsére megteremtette a férjemet.
Szóval nyeltem egyet, és megígértem, hogy legközelebb ő kap játékot.
A dolog mélységét jelzi, hogy az esti imádságba is bele kellett foglalni.

Vasárnap megint előkerült a téma, Szabolcs már hajlott az indulásra, menjünk vegyünk dömpert, de most nekem is volt józan eszem és mondtam, majd ha arra járunk és lesz veszünk. (Hősnek éreztem magam a saját szememben, hogy lám milyen bölcs is tudok én lenni). Felajánlottam egyet a dugi könyvek közül, egy verdásat.

Na ez kiütötte a biztosítékot Zsófinál. Gergő megkapta a könyvet, Zsófi pedig rögtön sírva fakadt, hogy ő nem kap semmit. Hosszas elemző beszélgetés következett a bicikliről, a vásárlásról, és az ajándékozásról.

Mondjuk, azt tudni kell,hogy Zsófia fő szeretet nyelve az ajándékozás, és főleg a tárgyi dolgok. Semmi sem kidobható és eltehető, mindenről tudja kitől mikor kapta.
Szóval nehéz ügy lesz kialakítani az egyszer az egyik másszor a másik elvet, de mi próbálkozunk.

Krisztus eltörölte a követelésével minket terhelõ adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. (Kol 2,14)

A gyerekek Húsvétra több ajándékot is kaptak. Gergő nagyon örült a Sam, a tűzoltó című foglalkoztató füzetnek és Zsófi pedig egy My little pony füzetecskét kapott. Zsófi keresztapjánál kapták meg az ajándékokat és volt tojásvadászat is, amit én is nagyon élveztem.

Kaptak mesekönyvet is.
Max Lucado: Értékes vagy
A foltmanókról szól, akik kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. De voltak olyan manók, akik egészen mások voltak, mint a többi. Nem volt rajtuk sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanók voltak. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat – csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajtuk!