Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. (Fil 3,12)

Aki a maga erejére támaszkodva próbál versengeni és győzni, elbukik. Lehet az illető erős és egy darabig úgy tűnhet, hogy sikerülni fog, de végül elfogy az ereje és ezt alátámasztja az a tény, hogy az ember meghal. Azonban Jézus Krisztus legyőzte a halál erejét. Ő él és azóta nekünk is van lehetőségünk az életre, amelyet Szentlelke erősít meg bennem is. Amikor engedelmeskedek, nagy lépést teszek előre. A próbatétel éppen ezért áldás inkább, mint hátrány.

De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, (Róm 5,3-5a)

Gyenge vagy és mégis az a vezetés, hogy végig kell menned? Adj hálát Istennek! Várj Rá, hogy Ő miként fogja megoldani a nehéz feladatot.

Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él az Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt az Isten hatalmából közöttetek. (2Kor 13,4)

Van úgy, hogy elfáradok és elveszítem a lelkesedést is. Miért történhet ez velem?
Mert van olyan teher, amit rám raktak, vagy éppen én tettem magamra és ezeknek cipelésére nem is kért az Úr.
Vagy éppen más irányba szeretném vinni, mint kellene.

Az igatársam az Úr és önként vállalta, hogy húzza velem a terhet, így mindent el tudok húzni, hiszen mindenre van erőm a Krisztusban.

Uram! Nagyon rossz, amikor saját útra szeretnék térni, vagy éppen többet vállalok. A teher könnyű, hogyha Te vagy mellettem. Ámen

Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? (Ézs 40,13)

A családi barátainkkal olyan dolgok történnek mostanában, hogy csak lesek. Nem emlékszem, hogy velünk történt volna hasonló súlyú próba. Barátaink imádkoznak és sok mindent megértenek a helyzetükből. Beszéltünk Dé-vel arról, hogy mi tudnánk-e ennyire önfeláldozóak lenni, mint amennyire a barátaink. Nem tudom megmondani, de talán szívem mélyén sejtem, hogy nem lennék rá képes. Saját erőmből biztosan nem, azonban az Úr a legnehezebb helyzetekben adja az erőt.

Hiszem, hogy barátainkat Isten helyezte ilyen nehéz helyzetbe és ők úgy néz ki, hogy kiállják a próbát. Sokszor nem látjuk pontosan, hogy Isten, mit, miért tesz, de Ő a gyermekeit olykor ostorozza, fenyíti. Az Úr lelke viszont bizonyságot tesz ilyenkor is nekünk, hogy nem kell félnünk, mert Ő velünk van és mi az Övéi vagyunk. Minden, ami történik velünk, a javunkra van és a nehézségek közepén tapasztalhatjuk meg az Erős Lelkét igazán.

F és N, bízzátok továbbra is az életeteket Őreá!

Emlékszem, hallottam valakitől azt, hogy őt nem fenyítette meg az Isten. „Vajon valóban Isten gyermeke vagyok?” – kérdezte őszintén. A bennünk lévő Lélek tesz bizonyságot, hogy az Övéi vagyunk, mert minden Hozzá megtérő ember tudja azt, hogy őt elpecsételte az Úr. Nem kell elbizonytalanodnunk! Én is azok közé tartozom, aki nem nagyon kaptam fenyítést, de az Úr tudja, hogy Ő engem, hogyan vezet és nevel .