„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, (Lk 2,29-30)

Úr Jézus! Saját erőből nem tudok megbékélni. Rád kell tekintenem és akkor van erőm mindenre. Köszönöm, hogy szólt az ige ma is és lehetőségem volt hallgatni, Rád figyelni. Semmi sem véletlen és Te úgy döntöttél, hogy igeközelben lehetek. Nélküled valamiféle álcákat kellene magamra vennem, hogy takarni tudjam szégyenemet, hibáimat, sebeimet. Például a tegnap is bántó és sértő voltam. De Te úgy döntöttél, hogy elvégzed bennem munkádat. Igéddel gyógyítasz, építesz. Szeretetedet felém és az én kiválasztottságomat is bizonyítottad azzal, hogy Te testté lettél, közöttünk laktál, és látták a Te dicsőségedet. Köszönöm, hogy békesség van bennem. Ámen

legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, (Jak 1,19b-c)

Uram Jézus! Általad, benned és reád nézve teremtetett minden. Te vagy a Fiú, aki örökös, az Isten képmása. Aki téged látott, az Istent látta, aki veled beszélt, az Istennel beszélt. Bármi is ér engem, Téged kereslek. Hozzád fordulok és Te megnyugtatsz engem, békét hozol szívembe. Haragom nem szolgálja az igazságot. Őszintén fordulok Hozzád és nem megjátszom, hanem valóban nyugalmat lelek Nálad. A nyugalmamon kívül, Te a szereteteddel töltesz fel. Köszönöm! Szeretettel! Ámen

és ezen a helyen békességet adok! - így szól a Seregek URa. (Hag 2,9b)

Ő helyreállította a kapcsolatát velünk azzal, amit Jézus tett. A kérdés az kedves barátom, hogy te ezzel mit kezdesz. Haza mész az Atyához?

Atyám! Békesség Néked! Ámen