Gondolatok

A Lukács 23-ból olvastuk a Passiót. Miként tér meg az ember? Egy lehetséges jó válasz, hogy úgy tekint a keresztre, ahogyan a lator meglátta. Lehet máshogy is nézni a keresztre? Például katasztrófa turisták is voltak a tömegben, csupán kíváncsiságból nézelődtek, hogy mi lesz, de más tekintetében közömbösek voltak. Síró asszonyok, akik sajnálták Jézust. Vallási vezetők pedig a maguk igazát, diadalát látták az eseményekből. A sorsot vető katonák a saját ügyükkel foglalkoztak, nem vettek észre semmit a lényegből. Pilátus és Heródes pedig politikusokként azt tették, amit a legoptimálisabbnak láttak hatalmi pozíciójuk szemüvegén keresztül. Jézus így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! A százados viszont hasonlót észlelt, mint a lator. Meglátta, hogy Jézus igaz volt. Egészen addig, amíg az emberben nem gyúlik ki a fény, hiába a győzködés, az ész érv. Imádkozzunk azokért, akik még nem tudják, mit cselekszenek.

Gondolatok

Ruth 2,12 és az Efezus 2. fejezetéből olvastunk. Boáz ahelyett, hogy saját maga a megmentő szerepbe tetszelgett volna, hittel fogalmazta meg, hogy az Úr szárnyai alá került Ruth. A jövevény és a háznép is az Urától kapja a védelmet. Mitől kell megvédeni minket? A lázadozó énünktől. Ha megyünk a fejünk után, a fényt, csillogást, elégedetlenség, viszály, ellenségeskedés, nyomorúság követi. Hiába az idilli kép, a photoshop mögött ott rejlik a valóság és mutatja, hogy nem haladunk jó irányba. Próbálkozunk, de révkalauz irányítása nélkül a hajóinkkal nem jutunk a világítótoronyhoz. Hallanunk kell a „révkalauzunkat”, Aki a Pártfogó és engedelmeskednünk kell halk szavának. Krisztus vére pedig összehozott minket és a hajóink így megfelelő irányba haladhatnak.

Boáz ezt mondta Ruthnak: [Az Úr] szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. (Ruth 2,12)

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)

Akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják... a zárókövet. (Zak 4,10)

Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt Jézus [a tanítványokhoz]: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik õt, de a harmadik napon feltámad." (Mt 17,22-23a)

Arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. (1Pt 3,9)

Az Úr Józseffel volt, és eredményessé tette az Úr, amihez hozzáfogott. (1Móz 39,23b)

Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. (Ez 34,12a)

Könyörüljetek azokon, akik kételkednek. (Júd 22)

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! (Zsolt 100,3a)

De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat. (1Jn 5,20)

Tudom, hogy az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát. (Zsolt 140,13)

Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az õt szeretõknek ígért? (Jak 2,5)

Gondolatok

Zsolt. 57,2 ; Mt. 7,11 voltak a napi igék tegnap. Morpheus a Mátrix című filmben Neonak mondja: Valami nincs rendben a világgal. Nem tudod, hogy mi, de tudod, hogy így van, és ez ott van, mint egy szálka az agyadban, és megőrjít.
Valahogy így van az életünkben. Jézus nélkül nem áll össze a kép. Kívánhatok magamnak és másnak is bármi jót és meg is kaphatom, elérhetem a kitűzött célokat, de az üresség nem tűnik el. A Teremtő jól tudja, hogy ez így van, hiszen Ő teremtett ilyennek minket, hogy ne nyugodjunk Nélküle. Ő látja az összefüggéseket globálisan. Vannak extrém helyzetek, amikor különösen közel, vagy éppen távol érezzük Istent. Ezek a felfokozott helyzetek jönnek és mennek, de ami a hétköznapokra úgy általában igaz, hogy napi kegyelemre szorulunk. Készek kell lennünk elkérni Tőle naponta, hogy Ő töltse meg életünket. Hogyha odamegyek Hozzá erőtlenségemben, erőssé tesz. Ő a legjobbat akarja és ha Tőle fogadjuk el bizalommal a mindennapokat, akkor minden a javunkra válik. A gyakorlatban például ez a napi ige olvasását (pl: http://www.maiige.hu/) és az imádkozást jelenti.

Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! (Zsolt 57,2a)

Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tõle? (Mt 7,11)

Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erõ lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. (Ézs 11,2)

Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízbõl, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és õreá száll. (Mt 3,16)

Az Úrra tekintek szüntelen. (Zsolt 16,8a)

Állhatatossággal fussuk meg az elõttünk levõ pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzõjére és beteljesítõjére. (Zsid 12,1-2)