Gondolatok

Az Ézsaiás 60-at és Júdást olvastuk. Az Úr jelenléte meglátszik a hívőn és mások pedig sóvárogva várják az ilyen emberekkel való kapcsolatot. Mi pedig jelen lehetünk és Krisztus szeretetét adhatjuk tovább, miközben el is mondhatjuk, hogy mi is történik éppen. Nem magunkhoz kell kössük az embert, nem magunkra kell mutassunk, hanem Jézus Krisztusra. Ő mondta ki a keresztfán, hogy "Elvégeztetett". A munka sikeresen befejezve. Rá tekintünk, Rá várunk. Jézus arra hív, hogy hirdessük az evangéliumot a sötétségben, olyan emberek között, akikre a pusztulás vár. Nyújtsunk nekik jobb kezet és húzzuk ki őket a tűzből! Az életüket valójában mégsem nekünk köszönhetik, hanem mindenkit az Úr Jézus Krisztus ment ki és mi hálásak lehetünk, hogy ott lehetünk és a mentésben részt vehetünk.

Most azért keressétek szívvel-lélekkel Isteneteket, az Urat! (1Krón 22,19a)

Pál írja: Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,13-14)

Letelnek a gyászod napjai. (Ézs 60,20c)

Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. (Júd 21)

Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr pedig... erõs keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert. (2Móz 14,21)

Krisztus szabadságra szabadított meg minket. (Gal 5,1a)

Jób ekkor megszólalt, és így felelt az Úrnak: Bizony, könnyelmû voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. (Jób 40,3-4)

Uram, taníts minket imádkozni! (Lk 11,1b)

Hálát adok neked [Uram], hogy meghallgattál, és megszabadítottál. (Zsolt 118,21)

Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetõnek megnyittatik. (Mt 7,8)

Gondolatok

A Zsolt 119 és 2Thessz 2 került felolvasásra. Isten törvénye nem csak a Tízparancsolatról szól. Az egész teremtett világot Isten törvényei működtetik, lásd például a gravitációt is. Mivel Isten állította fel a szabályokat, ezeken keresztül is megismerhető az Ő személye. A zsoltáros gyönyörködik a törvényben és nem foglalkozik az ellenséges lelkületű emberrel, hanem az Úrra tekint. Az Ő kezéből fogad el mindent. A törvényt nem lehet kijátszani és nincs különvélemény, ami mentesít. A törvényt van, hogy nem értem, miért is van, de az nem jogosít annak megszegésére. Hittel elfogadni és gyakorolni egy törvényt, annak pontos okának ismerete nélkül is lehet. Sőt, a törvények jó részét úgy gyakorlom, hogy nem is azonosítottam a törvényszerűséget. Isten kegyelme is a törvény része. Isten szeretete pedig elindította a kegyelmi eljárást és aki hisz a Fiúban, Fiúnak, nem veszik el. 

Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének. (Bír 5,3)

Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták õket. (ApCsel 16,25)

Gondolatok

Lukács 14, Ézsaiás 40-et olvastuk. Isten, népének tekinti a magyarokat is. A nemzeti imádságunkban, a Himnuszban "Megbűnhödte már e nép" egybecseng az ézsaiási mondatokkal. Jézus meghalt a múltbéli és az eljövendő bűnökért is. Népünkért pedig bátran imádkozhatunk és kiálthatjuk közöttük bátran, hogy az Úr van itt. A vacsora elsődleges meghívottjait keressük fel. Erősítsük testvéri kapcsolatainkat és adjuk át a személyes meghívást. Azután aki hallja Isten szelíd hívását, álljon oda a szükséget látó, hitetlen, bizalmatlan ember elé is. Meg kell győzni, hogy eljöjjön az Úr vacsorájára. Kifogások, kimentések mindig vannak és lesznek, mégsem adhatjuk fel, mert még van üres hely, amit be kell tölteni. Egy éppen parkoló autót nem lehet vezetni, hiszen nincs mozgásban. Nem járunk kudarccal, legfeljebb csak akkor, hogyha nem indulunk el. Most van itt az idő a cselekvésre.

De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (1Kor 15,57)

Körülfontak a halál kötelei..., nyomorúságban és bánatban van részem. De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet! (Zsolt 116,3-4)

Magasztaljátok Istenünket, az Urat, boruljatok le lába zsámolya elõtt, mert szent õ! (Zsolt 99,5)

Halleluja, az üdvösség, a dicsõség és a hatalom a mi Istenünké! (Jel 19,1b)