Tekints le szent lakóhelyedrõl, az égbõl, és áldd meg népedet, Izráelt. (5Móz 26,15a)

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét. (Lk 1,68)

Gondolatok

Az Apcsel 18 és Ézs 51-et olvastuk. Fogságban voltak a zsidók, de Isten újat tervezett. A régi elmúlik és új jön létre. A magyarok is folyamatosan elnyomók kezére kerültek és most sem vagyunk szabadok, hiszen a nyitott gazdaságunk sérülékeny a külső hatásoktól. Mégsem kell pesszimisták legyünk, mert Isten újat akar. Pál zsidók és pogányok között is hirdette az igét, melynek nyomán új életek jöttek létre. Megkötözöttségektől szabadultak. Magyarországon az 50-es években ébredési hullám volt. Isten akarja, hogy szóljunk ma is. Bátran kérhetjük az ébredést. Isten áldja meg igyekezetünket a bizonysagtételben. Isten, áldd meg a magyart!

Gondolatok

A Róm. 9-ből és az Ézsaiás 29-ből olvastunk. Perel-e Pál Istennel, hogy népe elutasításra került? Igazságtalannak tartja-e? Nem. Fájdalom van Pálban a népért és ha tehetné, inkább ő szakadna el Istentől, minthogy népét lássa elveszni. Az Atya elszakadt a Fiától, Isten már odaadta a népéért Fiát. Jézus magát feláldozta és tökéletes volt a fizetség. A Pál féle fájdalom benne van Istenben is, fájhat neki, hogy egyesek elutasítják őt és bűnt követnek el. Ez a fájdalom Istennél a haragban nyilvánul meg. Haragudott és a keresztfától elfordult és elszakadt a Fiútól. Isten szeretete állandó, de a kapcsolatoknak dinamikája van. Isten akkor is szeret, amikor gyűlöl. Jákobot és Ézsaút is szerette, mégis máshogy használta az egyiket és a másikat. Végül Jákob és Ézsaú is kibékült. Jézus pedig felment a mennybe az Atyához. A közönséges és a díszes edény is Isten alkotása. Isten szereti az alkotásait és ragaszkodik hozzájuk, de haragja is jelen van, ami távol tartja az ézsaúkat. A cinikus és irónikus hozzáállással baj van. Haragja viszont nem marad azokon, akik hisznek Neki, Krisztusért. 

Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: ... Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. (1Móz 28,16-17)

Hang hallatszott a felhõbõl: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, õt hallgassátok! Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el õket. Ekkor Jézus odament, megérintette õket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek! (Mt 17,5b-7)

Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mk 2,17)

Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el. (Zsolt 106,6)

Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy mûvelje és õrizze azt. (1Móz 2,15)

Márpedig a sáfároktól elsõsorban azt követelik, hogy mindegyikük hûségesnek bizonyuljon. (1Kor 4,2)

Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem õ alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?! (Ézs 29,16)

Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? (Róm 9,20a)

Pál írja: Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok gyõzõdve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megõrizze. (2Tim 1,12b)

Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. (Zsolt 63,9)

Gondolatok

A 2Krón 14 és a Jn 16 került olvasásra. Jézus sírja harmadnapra üres volt és ez az igazi reménység. Jézus legyőzte a világot és a sötétségben feltűnt az igazi világosság. Győzelme konkrétan abban válik kézzel foghatóvá, hogy Jézus bennünk, közöttünk van Szentlelke által és újjászületések történnek ma szerte a világon.  Ászá király uralkodásának nagyobb részében azt tette, amit Isten jónak lát.  Meggyőződése volt, hogy testileg, lelkileg az Úrnak tetsző életet kell élnie az országnak. Tudatosan, reálisan készült a háborús időre is és amikor győzelmet aratott, az Úr győzelmének tulajdonította azt. Örüljünk mi is, amikor országunkban az Úrnak tetsző intézkedések vannak. Nekünk is meg kell tennünk mindent, hogy tudatosak, reálisak legyünk a saját életünkre vonatkozóan, így vetve alá magunkat Urunk győzelmének. A hittel cselekvésnek mind rövid és mind hosszú távon jó következményei vannak. Bizalmunk teljes, mert a háborút az Úr már megnyerte.

Mert egyenesek az Úr útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk. (Hós 14,10b)

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt 7,21)

Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erõtlent a sokasággal szemben! (2Krón 14,10b)

Jézus Krisztus mondja: A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyõztem a világot. (Jn 16,33b)

Gondolatok

A Zsolt. 119, 77-et és a Máté 22. fejezetet. A király parancsára mindenkit behívtak. Látja az egyiket, akinek nincs megfelelő öltözéke. "Barátom!" A király nem a testőrein keresztül, személyesen így szólítja meg az alkalmatlankodót. Barátomnak szólítja és Jézus az életét adja a barátaiért. A király viszont most választ vár az öltözékről. Nem kap választ, elzárkózik a megkérdezett. Pedig a meghívott akár irgalmat kérhetett volna, ahogyan a zsoltáros is megtette. Jézusból kiindulva, a király kegyelmet adott volna a részt vevő felkészületlensége ellenére. A király társasága lett elutasítva. Így a sírók és fogcsikorgatók társasága maradt a sötétben. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. Az ingyen kegyelem elfogadása jelenti a választottságot. A gyakorlatban ez sok mindent jelent. Többek között azt is, hogy szabad vagyok arra, hogy a mögöttem lévőt hátra hagyva, nem görcsölve tegyem a jót, amit Isten előre elkészített.

Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erõsítem. (Ez 34,16)

De amikor megjelent a mi üdvözítõ Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az õ irgalmából üdvözített minket. (Tit 3,4-5)

Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az Úr szeme ügyel az istenfélõkre, akik szeretetében bíznak. (Zsolt 33,17-18)

Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk. (Fil 3,3)

Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek. (Zsolt 119,77a)

A király ezt mondta szolgáinak: Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzõre! A szolgák ki is mentek az utakra, összegyûjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. (Mt 22,9-10)

Az Úr szeretetével tele van a föld. (Zsolt 33,5)

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülrõl, a világosság Atyjától száll alá. (Jak 1,17)

Ezékiás átvette a levelet a követek kezébõl, és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr elõtt. (2Kir 19,14)

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt. (Fil 4,6)