Egy csapatban többféle személyiségű ember fordul elő és az nem lehetséges, hogy mindenkit ugyanazzal az eszközzel motiváljuk. Míg az egyik fontosnak látja, hogy beszélgessünk még a magánéleti kérdéseiről is, a másik azzal motiválható, hogy írásban illetve szóban elismerjük a teljesítményét. Megint mások a jutalomnak örülnek, ami nem kell feltétlenül nagy legyen, mert kis csekélységeknek is tud örülni, mint például szabadnap, vagy ajándékutalvány. Vannak, akik viszont előnyben részesítik a segítő kezet, mert akkor érzik, hogy törődünk velük, amikor egy kis segítséget nyújtunk az elvégezendő feladatához. Olyanok is vannak, akik beérik egy kis vállveregetéssel, vagy egy kollégális öleléssel is.

Ezeket az igényeket akkor ismerjük fel, hogyha valóban törődünk a kollégákkal, akkor tudunk ebben hatékonyak lenni, hogyha valóban csapattagként kezelünk egytől egyig mindenkit és a szervezeti hierarchia nem egy végrehajtási formális szervként, hanem egy élő szervezetként oda-vissza áramló információk segítik a harmonikus együttműködést úgy, hogy közben mégis mindenki tisztában van, hogy hol a helye.

és ezen a helyen békességet adok! - így szól a Seregek URa. (Hag 2,9b)

Ő helyreállította a kapcsolatát velünk azzal, amit Jézus tett. A kérdés az kedves barátom, hogy te ezzel mit kezdesz. Haza mész az Atyához?

Atyám! Békesség Néked! Ámen

Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? (Zsolt 116,12)

Alapvetően pesszimista alkat vagyok. "Áh! Ez úgysem sikerülhet!" Hamar feladom és belenyugszom a "megváltoztathatatlanba".
Azonban Istennel mindenre képes vagyok. Hiába ér a vád, hogy nem tudom megcsinálni, bízok az Istenben és, hogy Ő jót visz végbe. Keresem az utat és engedelmeskedek a Szentléleknek és attól sem félek, hogy félre értem, mert teljesen jóhiszeműen törekszem végezni a dolgomat.

Uram! Te add meg a növekedést, én itt vagyok, mást nem tehetek. Ámen

Te igaz vagy mindazok ellenére, ami bennünket ért, mert te híven bántál velünk, mi pedig hitszegők voltunk. (Neh 9,33)

Ő senkit sem utasít el, aki Hozzá jön. Sőt, örömmel fogad. Az Ószövetségi emberek nem így ismerték az Urat. A félreértés abból adódhatott, hogy akkoriban a Szentlélek ritkán és csak bizonyos feladatok elvégzése miatt járta a gyülekezetet, azon belül is csak néhány tagját. Az ember pedig a Szentlélek nélkül könnyen elszeparálódik és különféle csúnya gondolatokat forgat a fejében, melynek révén teljesen félre érti az Urat.

Szentlélek Isten! Kérlek Téged a mai elszeparáltakért, kérlek Téged a mindenféle rabságban lévőkért, hogy eljusson hozzájuk is a Te evangéliumod. Ámen

Fenyíts minket, URam, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy! (Jer 10,24)

Nincs közöttünk egy sem, aki megérdemli az örökkévalóságot Istennel. Ő mégis magához vonzza azokat, akik megfáradtak és úgy érzik, hogy nincs értelme az életnek Nélküle és Ő munkálkodik azon, hogy egy sem vesszen el közülük.

Istenem! Bocsáss meg azoknak, akik nem tudják, mit cselekszenek. Tudom, hogy éppen ezt teszed. Kérlek bocsáss meg nekem is, mert van amikor önjelöltként próbálkozom "jót" tenni. Kérlek, légy velünk! Ámen

Az ÚR ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. (Jer 10,12)

A Teremtő Isten Szavával tartja meg a földet. Az Ő Szava közöttünk lakozott és az ember kiváltságos helyzetben van Őnála. Nem értem pontosan, de olyan, mintha az Isten összekötötte volna az életét az emberrel. Tudjuk azt is, hogy Magát Vőlegénynek mondja és menyasszonya az egyház.

Az Isten jelenleg is munkálkodik azon, hogy az övéi készek legyenek a lakodalomra. Látom ezt mások és a magam életén is, hiszen folyamatosan tisztít, formál.

Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. (Jer 32,39)

Mindenkinek van egyfajta fontossági sorrendje a hétköznapi élet tekintetében. Ez meglátszik abból, amit gondol, mond, cselekszik. Nincs szupernorma, mert Isten sokféléknek teremtett minket és ebből kifolyólag máshol, másképp gyarapítjuk a talentumokat, azaz végezzük el a feladatokat. Nem ajánlatos azonban az önmagunk ostorozása, hogyha hibákat követünk el, nem kell visszafelé tekintgetni és a rossz döntéseinken rágódni. Ha megtesszük, akkor ebből látszik, hogy büszkék, gőgösek vagyunk.

A közös bennünk az új szív, melyet Krisztus küldött el nekünk. Tekintsünk előre, tekintsünk Istenünkre és Ő kreatívan beleszövi hibás döntéseinket is az Ő akaratába. Az Ő gyermekei mindenből profitálnak.

Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. (Ézs 1,3)

Istenem! Nem élek problémamentes környezetben és a Földön ez lehetetlen is. Azonban nem lehetetlen megérteni és cselekedni a Te akaratodat. Kinyitottam a szívem ajtaját, Te bejöttél és Te vagy az erősségem. Azóta minden problémát megoldhatok, mert Előtted semmi sem lehetetlen. De problémák még vannak és lesznek is minden nap és én ma is meg szeretném vívni a harcokat. Ámen

Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. (Józs 1,8a)

Uram! Van úgy, hogy értetlenkedek 1-1 ige előtt. Gondolkodom róla, de mégsem akarom megérteni és cselekedni. Kérlek, kegyelmezz rajtam és gyógyíts meg keményfejűségemből! Van úgy, hogy azt teszem, ami kedves Előtted. Ilyenkor boldog vagyok. Ámen

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. (1Jn 3,2)

A Biblia végig Istent helyezi a középpontba és végig Ő cselekszik. Isten, Jézusban nyilvánította ki Magát és mi az Ő gyermekei, az Ő látható teste vagyunk. Igaz, az ember olyan tulajdonságokkal, jellemzőkkel van ellátva, amelyek jól szemléltetik Istent. De nem felejthetjük, hogy mi csupán szemléltető eszközök vagyunk. A test sosem tud élni a fej nélkül. Az ember azért különleges teremtmény, mert az angyaloknál is jobban hasonlít a Teremtőjére. Sőt az Emberfia vállalta az emberi létformát is és szeretete határtalan az ember iránt. Maga Jézus is emberhez hasonlítja az Istent, például a tékozló fiú történetében. De ezek csak példázatok. Ugye érezzük, hogy Istent nem lehet senkivel és semmivel összemérni!

Emberből megközelíteni Istent, zsákutca. Sosem fogja felérni Istent egyetlen ember sem. Éppen ezért értelmetlen például tanulmányozni egy szentéletű ember életét abban reménykedve, hogy elvezet Istenhez. Ugyanennyire értelmetlen az emberi kapcsolatokra építeni, amikor a szeretetet keressük. A szeretet ugyanis csakis Istentől jöhet.

URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait! (Zsolt 138,8b)

Nem szolgálhatok úgy az Úrnak, hogy közben a pénzkeresésen jár az eszem. Dolgoznom viszont kell,  mert Ő úgy látta jónak, hogy munkám révén egyem a kenyeremet, melyet jókedvvel és örömmel fogyasztok el családom társaságában.

Alkotóm! A Tiéd vagyok és csak azt végezhetem jól, amire Te elhívsz és amit eleve elkészítettél nekem. Ámen

Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak. (Zsolt 119,76)

Csak úgy megyek. - mondom, néha kedvemet szegve. Még a mai napig is előfordul, hogy lehetetlennek tűnik járni a helyes úton.
De Istennek célja van és az Ő gyermekeit nem véletlenszerűén teszi bele különböző élethelyzetekbe.

Istenem! Haszontalan szolgád vagyok és szeretném tenni a kötelességemet. Mégis van, hogy kerülöm a helyes döntést. Igyekszem, de mégsem teszem. Légy kegyelmes hozzám és szereteteddel segíts ráállnom a helyes útszakaszra. Ámen