GONDOLATOK

1Thesszalonikához írt levélből olvastunk fel igét, az 5-ik fejezetből. Az útmutatóban a másik ige Salamon kéréséről szólt. A fiatal Salamon király sok állatot feláldozott a magas áldozóhalmon. Ez nagy vagyonnak számíthatott akkor és ő hitből füstté tette. Habár az áldozóhalom nem csengett jól ebben a szövegkörnyezetben, azt olvassuk, hogy az Úr ezek után felkereste Salamont álmában és ott bölcsességet, engedelmes szívet kért Salamon Tőle. Az engedelmes szív, alázatosságot jelent. Salamon, királyként nem volt rest megfigyelni, a népével élni és úgy kormányozni. Ezzel az alázatossággal vagyunk képesek valóban hatni a másikra. A Thesszalonika levélben olvastuk, hogy intsünk, biztassunk, karoljunk fel és legyünk türelmesek. Hassunk építőleg, vegyük észre, hogy kivel, hogyan kell bánjunk. Jézus is különbséget tett abban, hogy kihez, hogyan szólt. A tudatlanság idejét megbocsátja Isten, de azután számon kér. Csakis Nála van az igazság, Ő tudja, hogy mi a jó, vagy rossz. Az engedelmes lelkület megköveteli azt, hogy szüntelenül kapcsolatban legyünk Azzal, Akinek alárendeltük magunkat és cselekedjük, amit Ő akar. Aki a Végtelenség Istenével kapcsolatba kerül, leírhatatlan a találkozás. Az Ige testté lett, közöttünk lakott és Ő most is itt  van. Vele a kapcsolatot ápolni kell és ennek a kapcsolatnak dinamikája van. Mindenkinek a személyes megtapasztalás a mérvadó. Szüntelenül imádkoznunk kell. A gyülekezetben a szakadások viszont akkor vannak, amikor rákényszerítem a testvéremre, ami az enyém. A gyülekezet viszont fontos és az egységet érdemes megőrizni, mert az Úr ezekben a közösségekben jelen van. De Jézusnak el kellett mennie, hogy Pártfogóként jöjjön vissza. A világ számára értelmetlen dolog a kereszthalál, bolondság. Számunkra viszont az Életet jelenti, amely az élő kapcsolat Istennel.

Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29)

Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! (Bír 6,17)

A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. (Lk 18,13)

Nézd, URam, milyen nyomorult vagyok, belsőm háborog, vergődik bennem a szívem, mert nagyon engedetlen voltam. (JSir 1,20a)

És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; (Jel 14,6)

Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. (Préd 3,14a)

Gondolatok

Izrael a kiválasztott nép az egyiptomi kivonuláskor, a "mátkaság" idején, kereste az Urat. A honfoglalás után, az egyre kényelmesebb körülményeknek is köszönhetően, a nép már nem látta az Úrral való szoros kapcsolat fontosságát. Választott magának más istent. Ez esetben a Baált. Ezzel gyakorlatilag kicsúszott a nép lába alól a talaj. Az Úr perelt a néppel, mert szereti a népét és nem akarja, hogy a rossz irányba haladjanak. Nem Bíróként hozott ítéletet, hanem a perléssel a kapcsolatot kereste a néppel, hogy térjenek vissza, Felé. Az életet hordozó folyó helyett a nép a poshadt vizet választotta. A zsidók tudták, hogy az Úr volt, Aki kihozta őket Egyiptomból, Ő a Szabadító. A nép mégis rossz irányba haladt, mert Baálra is kacsintgattak. Hasonló a mai gondolkodás is sokszor, hogy az emberek a saját keresztelésükre gondolnak és kereszténynek vallják magukat, mégsem foglalkoznak az Élő Istennel.
Eddig tartott az a rész, mely senkinek sem kérdéses, hogy így van. Talán a következő sorok nem úgy vannak, ahogy írom.
A megtért keresztyén is van, amikor elkezd homokra építeni. Ilyen fordul elő akkor, amikor 1-1 területét az életének, nem ad át az Istennek. Ezek olyan talajok az ige számára, amikben nem maradhat meg és nem fejlődhet igazi növénnyé, nem hoz termést. Igyekeznünk kell, hogy az életünk minden területét átadjuk az Úrnak művelésre. Ilyenek lehetnek például a pénzügyeink.
Aztán volt egy olyan felvetésem is, amivel magam sem érthetek egyet, hogyha jobban belegondolok. Azt állítottam, hogy a levegő fejedelme azért az Ördög, mert mindenütt ott van és beszívom. Állítottam, ezért van az, hogy olykor nem tudom eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. És akkor megkaptuk mára a mai igét az Útmutatóban:)
Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. (1Jn 5,18)
Bízzuk csak az Úrra útjainkat és Ő mindig megmutatja, hogy merre az irány!

Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az URat, amikor a helyes úton akart vezetni. (Jer 2,17)

Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. (Mt 7,26)

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. (Ézs 65,17)

Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.”  (Mt 4,17)

Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. (Jn 4,34-35)

Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. (Ézs 65,18a)

Gondolatok

Jn15:9„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. 11Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” 12„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.

„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. (Jn 15,12)

Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára. (5Móz 4,13)

Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. (1Pt 4,12-13)

Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak. (Zsolt 118,18)

„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! (Mt 23,37)

Kiszáradnak-e az idegenben csörgedező hűs patakok? De engem elfelejtett az én népem, a hitvány bálványoknak tömjénez. Eltántorították őket útjukról, a régi ösvényről, hogy más csapásokon járjanak, egyenetlen úton. (Jer 18,14b-15)

Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? (Zsolt 42,3)

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. (1Jn 3,2)

Megszaporítom rajtatok az embereket és az állatokat, sokasodni és szaporodni fognak. Úgy telepítem le őket, mint hajdan, és több jót teszek veletek, mint azelőtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. (Ez 36,11)

Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. (1Pt 3,9)

Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. (ApCsel 2,46-47)

Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok! (Zsolt 68,27)