Anya, te szeretsz még engem?

Ez a kérdés hangzott el az én nagy lányom szájából egy hete. Mondhatni kibújt a szög a zsákból, és Zsófi megfogalmazta, mi is a problémája. Azt, hogy problémája van tudtam, mert megint igen nehéz heteink voltak.
Tisztáztuk, hogy Lilla nem az én legújabb játékszerem, hanem egy élő kicsi lény, akit gondozni kell. Fényképeket néztünk Zsófiról és Gergőről, abból az időből, amikor még ők is kicsi lények voltak, akik gondozásra szorultak, néztünk fürdős és szoptatós képeket, hogy lássa mindenkinél ugyanez a menetrend volt.
Talán megnyugodott egy kicsit, és napirendre tér Lilla felett. Én örülök, hogy nem Lillát büntette, hanem felém adta ki a feszültséget.

Önállóság

Zsófi már nagy lány e téren. Az öltözködéssel, és wc használattal már nincs gond nála.
Gergőnél ez most alakul. Miután elfogadtattam magammal, hogy nem görcsölök a szobatisztaságán és mivel van elég dolgom, nem is teszek érte semmit...az én drága fiam közölte, hogy nem kér pelust.
És azóta csak háromszor pisilt be, az éjszakai pelenkák pedig szárazak.
Az új szandálját, amely már szupinált talpú, egyedül felveszi és viruló arccal közli: Anya, nézd, felvettem!

A kimaradt szülinap

Szabolcs már írt az esküvőről, amihez csak annyit tennék hozzá, hogy Zsófi koszorúslány volt, életében először, volt habos-babos rózsaszín ruha és fodrász által készített gyönyörűséges haj.
Illetve, hogy a késés az én hibám volt, eltévesztettem az időpontot fél órával. Addig a telefonig, míg ki nem derült a dolog, teljesen büszke voltam magamra, hogy három gyerekkel sikerült időben elindulni és időben érkezni úgy, hogy még marad is pár perc, nemcsak beesünk. Na ez nem jött össze. Ezúton is bocsánat érte kedves Flórián és Noémi.

A szülinap pedig az enyém volt. Felmentünk Lillával Budapestre, először vittem hordozókendőben. (A nagyok Hédivel állatkertben voltak.)
Szabolccsal a Deák téren találkoztunk, amíg vártam rá az evangélikus könyvesboltban szívtam magamba a könyvszagot és persze vettem neki egy könyvet.
Utána jött a meglepetés része a napnak, elvitt az én férjem engem cukrászdába ide.
Ettünk finom fagyit, azaz csak én, ő tejberizst evett, valamilyen különlegességet. Elmenőben betértünk az ajándékbolt részlegbe, ahol nagyon sok drazsé, gumicukor és cukorka volt mindenféle ízben. Volt pattogatott kukoricás is. (tisztára, mint a Harry Potterben megismert Bagoly Berti-féle mindenízű drazsék).
Utána vásároltunk alapanyagot Flóriánék ajándékéhoz, melyeket fent is felejtettünk a vonaton, így aztán az itthoni készletből gazdálkodtunk. Az eredmény nagyon szép lett, természetesen elfelejtettem lefényképezni.

Odament egy leprás, leborult elõtte, és ezt mondta: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz." Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette õt, és ezt mondta: "Akarom. Tisztulj meg!" És a lepra azonnal letisztult róla. (Mt 8,2-3)

Igen, közben voltunk Flóriánék esküvőjén is. Noémi és Flórián Lilla keresztszülei. Egy kicsit elkéstünk a templomi részéről. Dé még sírt is miatta, hogy késünk. Arról viszont nem maradtunk le, és láttuk őket, hogy milyen szépen néznek egymásra. Ugyanakkor arról sem maradtam le és láttam, hogy Flórián derék fickóként, csak a feleségére koncentrálva mondta el az esküt, mint aki teljesen tisztában van azzal, hogy most minden egyes szavának súlya van. Flóriánék az Úr elé álltak és gondolom ők is gondoltak arra, hogyha Ő akarja, akkor a házasságukon áldás lesz. Hiszem, hogy Isten megáldotta a házasságkötésüket és közös életüket.
Dé, Zsófi és Lilla is nagyon szépek volt az esküvőn. Gergő pedig jóképű, mint mindig.:)

ami kimaradt ...

Szabolcs már írt a keresztelőről és a hittantáborról, de a kettő között még volt egy esküvő és egy szülinap is. Illetve sok-sok szép, illetve kevésbé szép pillanat.
Jöjjenek ezek.

Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erõ, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim 1,7)

Ezen a héten táborban volt az egész család. Ovisok és kisiskolások között tölthettük a napjainkat. No meg ott voltak az ifisek, továbbá Virág, Lídia, Lilláék, Eszterék és természetesen „Zsolt bácsi” és Villő is.
Sokat játszottunk. Volt bújócska, fogózás, játszottuk az Adj király katonát!. Volt csocsó és homokozás. Fociztunk és azt vettem észre, hogy már mindenhová labdával járok. Nagyon szerettem kergetni a labdát és cselezni. Gyerekkoromban minden labdajátékot elkerültem, de Gergővel egy ideje rendszeresen rúgom a lasztit és most is élvezettel játszottam, mint a kicsik.
Olyan jókat ettünk, hogy ihaj. Bőség volt az asztalokon és legtöbbször még maradt is. A tízórait és az uzsonnát a helyszínen készítettük el. Az ebédet mindig egy-egy család prezentálta, akik ezt már előre önkéntesen felajánlották.
Ebéd után volt csendes pihenő, illetve alvás is. A gyerekektől szigorúan elvártuk, hogy a leterített matracokon feküdjenek és tegyék le a fejüket. Közben a nagyobbak és olykor a felnőttek is, meséket olvastak fel.
Ment a logisztikázás. A székek és asztalok mozgásban voltak, de a tányérok, evőeszközök és kanalak is rendszeres körforgásban járták az útjukat.
Láttam őszinte sírást, nevetést, civakodást és összetartozást.
Volt viccelődés, csevej és volt idő komolyabb beszélgetésre.
Jól esett az ebéd utáni kávézás is.
Csütörtök délelőtt, meglátogattuk a martonvásári Kutatóintézet parkját, amelyben sétáltunk, piknikeztünk, fociztunk. Az egyik leterített lepedőt felhasználtuk játékra és végül trambulinnak is tökéletesen megfelelt, úgyhogy repültek a gyerekek, miközben mi felnőttek jól kifáradtunk a reptetésnél.
Sokat énekeltünk és közben nagy öröm volt a szívemben, úgy gondolom, hogy sokan éreztünk hasonlóképpen. A fuvola és zongora hangja szép volt.
Zsolt a Királyról beszélt nekünk és meg is jegyeztünk 3 mondatot.
• Az Úr a királyunk, ő segít meg bennünket (Ézs. 33:22)
• Készen áll a ló a csata napján, de az Úr adja a győzelmet. (Péld. 21:31)
• Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. (Mt. 6:21)

A múlt évben csak Dé volt a gyerekekkel a táborban. Ő azt mesélte, hogy ekkor ismerte fel, ő szeretne egy harmadik gyermeket is.
Idén én is kaptam személyeset a tábortól. Azt, hogy Dé és én erősek és bátrak vagyunk, mint az igazi harcosok. Mivel Jézus a kincsünk, a mi házasságunkat gazdagon, szeretetben és kihívásokban éljük. Az aggodalmaim egyre jobban halványulnak és sokszor már nevetségesnek is tartom őket.

Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. (2Kor 3,4)

A tegnap volt Lilla keresztelője. Zsolt Micimackóról és a hűségről prédikált.:)
Az új rajzfilmben Róbert Gida elmegy otthonról és hátrahagy egy levelet, amiben szerepel a „RÖGVEST” szó. Micimackóék úgy gondolják, hogy Róbert Gidát elrabolta egy Rögvest nevű szörny. Ők hűségesen elkezdik keresni Rögvestet és Róbert Gidát. Azzal folytatta, hogy mi is hűségünket fejeztük ki szavak nélkül, amikor több gyermeket vállaltunk, annak ellenére, hogy sokan vannak, akik egyenesen óvnak a sok gyerektől, vagy éppen felelőtlenségnek tartják a mai időkben.
Ha a költségvetésem alapján cselekednék, akkor nemhogy gyerekem, de még feleségem sem lenne. Ha hanyag volnék, „ahogy esik úgy puffan” szindrómával, akkor pedig nem varrnék felelősséget a nyakamba azzal, hogy gyereket vállalok.

Azt szeretném írni, hogy bízok Istenben.

Nem azért, mert abból indulok ki, hogyha én megteszem a tőlem telhetőt, akkor Ő is megteszi az Ő dolgát és megvéd. Ez nem egy automata rendszer. Törvény szerint semmi követelésem sem lehet Isten felé, bármennyire is jól szeretném tenni, vagy teszem a dolgomat.
Azért bízhatok Benne, mert Ő emberi testet öltött és halálával megmentett attól, hogy vesztembe rohanjak és gyermekévé fogadott.