Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az õ dicsõségét. (Jn 1,14)

Ma Zsófinak megmutattam egy képet Jézusról, ahogy a tanítványok lábát mossa. Zsófi ezt mondta: Milyen szép Jézus!

Az Ige közöttünk volt a tábor ötödik napján. Megértettem, illetve tudatosult bennem, hogy Jézus nem csak akkor van jelen, amikor nagy ébredések vannak. Mint a kánai menyegzőn egykor, Ő közöttünk volt ma is. P ezt érezhette meg.
( Köszönet érte! Még mindig nehezen tanulok.:) )

Ma akadályverseny is volt.  Az én állomásomnál rajzoltak a gyerekek. Lerajzolhatták az élményeiket. A buszon, focin, hintán, babaházon kívül a gyerekek rajzoltak egy nagy templomot, amelyből hangjegyek szálltak az ég felé. Legyen Övé a dicsőség!

Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az Úr, és könyörül a nyomorultakon. (Ézs 49,13)

A második nap a táborban szintén sok gyerekkel volt áldott. Örültünk az ételnek, a játéknak, éneknek, igének és egymásnak.

Minden azzal kezdődött, hogy megittam egy jó kávét, sok tejjel és elegendő cukorral. Azután már arra lettem figyelmes, hogy mindenki megérkezett és nyüzsög az egész tábor. Rögtön kedvet kaptam a focira. Az igazi játékmester ma mégis Emese volt. Körjátékok sokaságában vehettünk részt. A cipős játék nagyon tetszett, de a ritmusban való járatlanságom itt is rendesen kimutatkozott, habár Pati is szurkolt nekem. Zsolt bácsi is szervezett egy foci mérkőzést. Nagyot birkóztam Istivel, Matyival és Gergővel. A legkisebbek a délutáni alvást nagyon szerették. Mese, társasjáték fakultatív módon. Volt kézműves foglalkozás is Edit jóvoltából, színezés, amelyből mindenki kivette a részét. Piroska segítsége ma is hasznos volt, amikor az étkeztetéseket kellett megszervezni. Az ifis lányok segítségét pedig különösen köszönöm. Lillával Fruzsi ma is sokat foglalkozott. Erika serényen fényképezett és persze mosogatott is. Judit néniék gulyáslevese és felejthetetlen pogácsája isteni volt. No meg láttam egy nagyon szép Toyota Corolla Verso-t is. Villő vezetésével, a csendes pihenő alatt, rendhagyó teaklubot tartottunk. Még sok minden más is történt ezeken kívül.

Énekeltünk, eljátszottuk Dániel történetét az oroszlánokkal. Zsolt bácsi megtanított nekünk egy igét:
Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. (Dán 6, 27-ből)

A mai nap igéje különös módon párosítja az ujjongást azzal a szóval, hogy nyomorult. Bizonyos értelemben mind nyomorultak vagyunk. Mindenki életében előfordul a szomorúság, bánat, a mulandóság, a gyász. Isten nem arra szólít fel, hogy egy rózsaszín álomvilágot találjunk ki magunknak, hanem arra, hogy a Valóságot lássuk és azt, hogy Ő megszánt minket Krisztusban. Ujjongva nyissuk ki szívünk kapuját az Élő Isten felé!

Ti magatok mint élõ kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. (1Pt 2,5)

Ma hazajöttünk Szigetmonostorról, a nagycsaládos táborból és közben Fehéréket is meglátogattuk. A tábornak 33 fő tagja, ebből 21 fő gyermek volt és meglátogattak minket Feldhofferék is (István és Viki - a gyerekeik betegek voltak sajnos). A nyest is teljes jogú tábortagnak gondolta magát és Alberték minden nap láthatták őt az ablakukból, egyszer még az ablakpárkányukon is megjelent, Lilla "nagy örömére".:) Láttuk Szigetmonostor díszkútját, amelyben tavirózsa is volt, nagy ámulatban voltam attól, hogy ez a kis virág milyen szépen kinyílik, estére aztán összezárta szirmait. Játszótérre mentünk és volt ott mászóka, hinta, csúszda. Mimó, Flóra és Gergő többször is elérte nálam, hogy meghintáztassam őket. A játszótér mellett focipálya volt és az ellenség kapujába nem focilabdát, hanem nyílvesszőket próbáltunk belőni. Emesének egészen jól ment. Meglátogattunk egy nagyon szép, kék bányatavat is. Elég sokat sétáltunk a látványért és amikor megpillantottuk a "tengerszemet", már alig vártuk, hogy csobbanjunk benne egyet, de a tó őrzője közölte velünk a végzetes hírt, hogy amíg ő itt van, addig nem lesz itt semmiféle fürdés. A gyerekek kalapjait végül mégis belemerítettük a vízbe és így a társaság egy része felfrissülhetett a jó kis víztől. Voltak még focimérkőzések és Ádi nagyon jól játszott. Kitaláltunk még más játékokat is. Az elején a két hűtőszekrény tele volt jobbnál, jobb étellel. Fogyasztottunk is bőven. Volt takarítás, mosogatás és eközben is zajlottak a beszélgetések. A tábortűz nem maradt el és még volt időnk a kerti mozira is. A Holdat az egyik éjszaka távcsővel próbáltuk megtalálni, de hiába kémleltünk a csillagos eget, nem sikerült ezúttal megtalálni. A nyestet viszont többen is láttuk és a denevérek is alacsonyan szálltak. Volt esti áhítat, ének és megtanulhattuk a 3 fős misszionárius vendégeinktől az 1Ján 4,19-et is.

Épültünk és építettük egymást. Köszönöm nektek, hogy együtt voltunk!

Megtudjátok, hogy az élő Isten van köztetek. (Józs 3,10)

-Nincs Isten!
-Honnan tudod?
-Nyilvánvaló, nem? Hiszen senki sem él úgy, mintha lenne.

Szombaton voltunk Tordason a Bárka Fesztiválon. A gyerekeknek nagyon tetszett a bábszínház része. A történetben a kacsa és a nyuszi elindult az erdőbe, mert "biztos" forrásból értesültek arról, hogy róka valójában nincs is.

Urunk! A mi erőnk nagyon kevés. A hitet, Te erősíted meg bennem és a Te kegyelmedből élek. Ámen

Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erõ, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim 1,7)

Ezen a héten táborban volt az egész család. Ovisok és kisiskolások között tölthettük a napjainkat. No meg ott voltak az ifisek, továbbá Virág, Lídia, Lilláék, Eszterék és természetesen „Zsolt bácsi” és Villő is.
Sokat játszottunk. Volt bújócska, fogózás, játszottuk az Adj király katonát!. Volt csocsó és homokozás. Fociztunk és azt vettem észre, hogy már mindenhová labdával járok. Nagyon szerettem kergetni a labdát és cselezni. Gyerekkoromban minden labdajátékot elkerültem, de Gergővel egy ideje rendszeresen rúgom a lasztit és most is élvezettel játszottam, mint a kicsik.
Olyan jókat ettünk, hogy ihaj. Bőség volt az asztalokon és legtöbbször még maradt is. A tízórait és az uzsonnát a helyszínen készítettük el. Az ebédet mindig egy-egy család prezentálta, akik ezt már előre önkéntesen felajánlották.
Ebéd után volt csendes pihenő, illetve alvás is. A gyerekektől szigorúan elvártuk, hogy a leterített matracokon feküdjenek és tegyék le a fejüket. Közben a nagyobbak és olykor a felnőttek is, meséket olvastak fel.
Ment a logisztikázás. A székek és asztalok mozgásban voltak, de a tányérok, evőeszközök és kanalak is rendszeres körforgásban járták az útjukat.
Láttam őszinte sírást, nevetést, civakodást és összetartozást.
Volt viccelődés, csevej és volt idő komolyabb beszélgetésre.
Jól esett az ebéd utáni kávézás is.
Csütörtök délelőtt, meglátogattuk a martonvásári Kutatóintézet parkját, amelyben sétáltunk, piknikeztünk, fociztunk. Az egyik leterített lepedőt felhasználtuk játékra és végül trambulinnak is tökéletesen megfelelt, úgyhogy repültek a gyerekek, miközben mi felnőttek jól kifáradtunk a reptetésnél.
Sokat énekeltünk és közben nagy öröm volt a szívemben, úgy gondolom, hogy sokan éreztünk hasonlóképpen. A fuvola és zongora hangja szép volt.
Zsolt a Királyról beszélt nekünk és meg is jegyeztünk 3 mondatot.
• Az Úr a királyunk, ő segít meg bennünket (Ézs. 33:22)
• Készen áll a ló a csata napján, de az Úr adja a győzelmet. (Péld. 21:31)
• Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. (Mt. 6:21)

A múlt évben csak Dé volt a gyerekekkel a táborban. Ő azt mesélte, hogy ekkor ismerte fel, ő szeretne egy harmadik gyermeket is.
Idén én is kaptam személyeset a tábortól. Azt, hogy Dé és én erősek és bátrak vagyunk, mint az igazi harcosok. Mivel Jézus a kincsünk, a mi házasságunkat gazdagon, szeretetben és kihívásokban éljük. Az aggodalmaim egyre jobban halványulnak és sokszor már nevetségesnek is tartom őket.

Vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium. (Mt 11,5)

Családunkon belül is nagyon fontosnak látom, hogy mindenkinek legyen feladata, munkája, amit rendszeresen végez. Úgy érzem, minél több a feladatom, annál jobban vagyok kihasználva és én nagyon szeretem a hatékonyságot. Tehát nincs a kézifék behúzva, de annál inkább folyamatos szolgálatot végzünk.
Mégis mindezek mellett fontosnak látom a rendszeres csendességet, amikor Istennel lehetünk. Hamarosan jön a nyár. Lesz napközis tábor és a Csillagpont is. Nagyon remélem, hogy el tudunk jutni ezekre az alkalmakra. Lilla még nagyon kicsi lesz ilyentájt, ezért korlátozottak a lehetőségeink, de megfelelő tervezéssel és logisztikával minden megoldható.