Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. (Zsolt 112,4)

De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezette az apostolokat. (ApCsel 5,19)

Ez lesz a békesség! (Mik 5,4a)

Pál írja: Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást! Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek (Gal 5,15-16)

Isten magasra emeli az alant levõket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. (Jób 5,11)

Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem elõkelõk, sõt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe elõtt. (1Kor 1,28-29)

Tiszta szívvel, önként adakoztak az Úrnak. (1Krón 29,9a)

Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelmérõl, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. Mert a nyomorúság sok próbája között bõséges az õ örömük, és nagy szegénységükbõl a tisztaszívûség gazdagsága lett. (2Kor 8,1-2)

Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! (Zsolt 90,16)

Jézus mondta: "Az az Istennek tetszõ dolog, hogy higgyetek abban, akit õ küldött." (Jn 6,29)

Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstõl..., mert az Úrban bizakodhatsz. (Péld 3,25-26)

A fenyegetésüktõl pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben. (1Pt 3,14-15)

A sötétséget világossággá változtatom elõttük, a rögös utat simává. (Ézs 42,16b)

Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be. (Jel 3,8b)

Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! (Zsolt 16,1)

Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. (Zsid 11,23)

Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan õseinkkel volt. (1Kir 8,57)

De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. (Zsid 6,11-12)

Jöjjetek, örvendezzünk az Úr elõtt, ujjongjunk szabadító kõsziklánk elõtt! (Zsolt 95,1)

A meggyógyított felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. (ApCsel 3,8)

Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. (Zsolt 103,12)

Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. (2Kor 5,19)

Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki elõtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma? (Ézs 53,1)

Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és felfedted a gyermekeknek." (Lk 10,21a)

Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bûnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. (Mik 7,18)

Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által. (1Thessz 5,9)

Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az Úr -, hanem Isten vagyok a távolban is! (Jer 23,23)

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az õ ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az õ útjai! (Róm 11,33)