Miután a blogon belüli oldal nem hozta a kívánt hatást (nem lehet blog formátumban írni), ezért megszületett a következő:
DÉ DOLGAI A PIPACS UTCÁBAN
http://eletunkvilaga2.blogspot.hu/
elmés és kevésbé elmés gondolataim ott lesznek megtalálhatóak.
2013. január 28. Az önállósodás első napja
Senkit sem szeretnék azzal áltatni, hogy én is olyan termékeny leszek, mint az én drága Uram.
(És itt mielőtt bárki megbotránkozna, szeretném elmondani, hogy a legtöbbször Szabolcsot az Uramnak hívom, amikor nincs jelen és épp említést teszek róla. Azonban ez nem jelenti azt, hogy elfelejteném Isten hatalmát, de ha őt szólítom meg akkor az Atyával beszélek. Ezt csak szerettem volna tisztázni, nekem fontos.)
A továbbiakban a blog ezen oldalán szeretném majd megosztani az olvasóval, vélt és valós problémáimat, örömeimet, bánatomat, mindazt amit keresztyén nőként, feleségként, anyaként említésre méltónak tartok.
Kapva az alkalmon rögtön az első dolog a "kerge-kór".
Én adtam ezt a nevet a gyerekeim viselkedésének. Valószínűleg sokan ismeritek azt a jelenetet, amikor az egyik elkezd viccelődni, majd hahotázni és beleviszi a jóba a többit, a dolog vége az, hogy valamelyik végül sírni kezd, az ember lánya pedig nehezen bír uralkodni indulatain, főleg ha ez este történik a vacsora, fürdés, fekvés háromszögében. Én sajnos elég gyakran jutok el a kiabálásig ilyenkor, bár már be kell látnom, hogy olyankor ez is hatástalan, még a fakanállal való fenyegetőzés is. A legegyszerűbb, hogy legalább elmondom nekik mennyire méltatlan a viselkedésük, önmagukhoz és úgy egyébként, és igyekszem a lehető leghamarabb eljutni az imádságig, amely alatt mindenki megnyugszik és lehiggad. Legalábbis eddig Isten mindig megadta, hogy elcsendesedjenek.