Jézust megkeresztelte János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." (Mk 1,9-11)

Én is szívesen gyönyörködöm a gyerekeimben és szeretem őket. Isten áldásai és ajándékai az életünkben.

Családi közösségben lenni a gyerekeimnek is nagyon fontos.

Urunk! Köszönjük szeretetteljes közösségeinket! Ámen

Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! (1Sám 3,9)

Szoktunk vitatkozni Dé-vel. A tegnap este is egy ilyen alkalom volt. Megállapíthatom, hogy nem mindig iszom Dé szavait, főleg, hogyha paprikás hangulatában van, melynek én vagyok az oka. Viszont én őt választottam feleségemnek, s habár egyáltalán nem láttam akkor a jövőbe, azt is megígértem, hogy vele leszek a paprikás hangulatában is.

Van, amikor nem értem, hogy mit, miért szól, cselekszik az Úr. Van, amikor még "ki is akadok". Mégis úgy döntöttem, hogy én az Ő akaratát fogadom el abszolút módon és totálisan.

Édes Istenem! Köszönöm, hogy Tebenned hiszek, hiszen ezzel is Te ajándékoztál meg engem. Ámen

Megtudjátok, hogy az élő Isten van köztetek. (Józs 3,10)

-Nincs Isten!
-Honnan tudod?
-Nyilvánvaló, nem? Hiszen senki sem él úgy, mintha lenne.

Szombaton voltunk Tordason a Bárka Fesztiválon. A gyerekeknek nagyon tetszett a bábszínház része. A történetben a kacsa és a nyuszi elindult az erdőbe, mert "biztos" forrásból értesültek arról, hogy róka valójában nincs is.

Urunk! A mi erőnk nagyon kevés. A hitet, Te erősíted meg bennem és a Te kegyelmedből élek. Ámen

Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! (Zsolt 71,9)

Nagymamám sok betegségen és bajon van már túl, mégis erőt ad nekünk is. Miért lehetséges ez? Mert Isten az erős lelket minden nap megújítja benne.

Igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából. (Ézs 59,21)

Kaptam nagymamámtól egy régi énekeskönyvet mondván, hogy ez a családunké és mostantól én őrizzem. Belelapoztam és szép kézírással a következőt olvastam: Szenvede valaki közöttetek imádkozzék 1914 júl. 5.
Sok idő eltelt azóta és hozzám is leszivárgott az üzenet.

A keresztyén értékek úgy is öröklődhetnek generációról, generációra tovább, hogy nincsenek is megnevesítve.

Fél év(es)

Pontosan fél éve és 107 perce lettünk nagy család. Lilla fél éves.
Az elmúlt fél évben, azt hiszem családunk összes tagja fejlődött. Zsófi és Gergő egyre önállóbbak lettek. Zsófi már teljesen egyedül öltözik, vetkőzik, a oviban lelkiismeretesen vár rám, amíg Gergővel átöltözünk. Gergő nagyon élvezi az ovit. Bár három hét után kidőlt, és jelenleg is itthon lábadozik, élete első középfülgyulladásával. Reméljük ez az első és utolsó.
Lilla kicsit náthás, Zsófi köhög, de még jár oviba.
Nagyon várják a karácsonyi angyalt, és Jézus születésnapjára tortát is kell sütni, mert az úgy dukál.
Nagyon édesek.
Az adventi zsákocskákkal kapcsolatban hatalmas türelemről és önmegtartóztatásról tesznek tanúbizonyságot. Kibírják, hogy egy nap egyet bontunk.
Lilla nagyon mosolygós, szeretne ülni, de még igazán nem tud, fordulni pedig nem akar. Pedig tudna :)

Családi fotó

Elkészült rólunk az első igazi közös kép. Ezek vagyunk mi öten.

Hétköznapok

Lassan körvonalazódik a rendszer, kialakul a három gyermekes napi rutin. És kialakulnak a három gyermekes szülői dolgok.
Vannak nagyon szép és nagyon csúnya pillanatok, vannak kudarcok és sikerek. Az elmúlt időszak egyik legnagyobb sikere a rendrakás.
A gyerekeim összepakolnak a nappaliban maguk után. Persze nem első szóra tették és teszik, de már megcsinálják. Ez úgy történt, hogy kértem, sokszor szépen, sokszor csúnyán és üvöltve, nem használt. Aztán jött az ősi módszer, fogtam a dobozt és pakoltam, amit értem és indultam vele kifelé. Némi hiszti után felfogták a dolgot, és mint a kis angyalok pakolták a játékaikat. Azóta, ha apa hazaér rendet is találhat a nappaliban.
A másik egyenlőre csak ma indított dolog, a szobatisztaság, Gergőre vonatkoztatva. Szeretném, ha letenné a pelenkát, egyrészt elég idős hozzá, másrészt legalább csak egyet kellene pelenkázzak, harmadrészt két gyereknek a pelenka ára elég mellbevágó élmény. Szóval küzdünk :)

Ja, és már többször is sikerült sütit sütnöm, ami nagy öröm számomra. Amin javítanom kell (a teljesség igénye nélkül): az ebéd még gyakran átcsúszik délutánra, nálunk előbb van uzsonna, illetve van hogy a mosógép többször mossa ugyanazt az adagot. De bízom a fejlődésben.

Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. (Róm 8,16)

Hagyom, hogy Krisztus Lelke irányítson és Ő sok mindenre rámutat az életemben, ami pogány. Bízom Benne, hiszen én a fia vagyok és Ő az Apám. Mit jelent ez a gyakorlatban? Amikor igéjén/testvéreimen keresztül megvilágítja valamely sötét sarkomat, akkor hagyom és hálás vagyok érte. Például a Nyughatatlan jó hely arra, hogy komolyan vegyem az Atyám figyelmeztetéseit, tanácsait.

Azután a felismerés cselekedeteket generál. Erre visszajelzést Dé-től kapok. Fontos, hogy békesség, bizalom és szeretet legyen Dé és köztem, hiszen ez nélkül borulna minden. Isten után, a Dé-vel való kapcsolatomat látom a legfontosabbnak, ha rangsorolni kell.

Valahogy így szeretném én is Zs, G és L-t nevelni. Először is szeretni a gyerekeimet. Rámutatni a problémás pontokra és hagyni, hogy a gyerek feldolgozza és megoldja a problémáját. Persze figyelnem kell a korosztályok és személyiségek közötti különbségekre is. Ehhez alap a gyerekek szülők felé való szeretete és tisztelete, mert ez nélkül borulna minden.

Már több mint egy hete ...

Szóval, mint a címből is kiderül és alább már a férjem is leírta Lilla megszületett, már pontosan 10 napja.
A szülés maradandó élményeket okozott bennem. Az, hogy elindultunk a császármetszés felé, hogy felmerült az, hogy elaltatnak és nem látom rögtön Lillát eléggé rosszul hatottak rám.
Igazából agyilag és értelemmel tudom miért kell a császármetszés adott esetben és mindenekelőtt az élő egészséges gyerek a cél. Mégis átélve a lehetőséget megrémültem, sohasem játszottam magamban végig ezt a lehetséges utat.
A szüléssel kapcsolatban még rakom össze a mozaikokat, villannak be részletek, de inkább csak érzéseim vannak az eseményekkel kapcsolatban.
Ami biztos, hogy eddig még sohasem utaztam mentővel, most az is megtörtént. A mentősök nagyon rendesek voltak, bár először a gyerekklinikára kanyarodtak velem, és szólnom kellett, hogy eggyel odébb van a cél.
Az itthoni eseményeket anyukám és a nagyim koordinálta aznap, köszönet nekik érte.
Ha már köszönet, akkor köszönjük a családjainknak és Rózsika néninek a nekünk nyújtott segítséget. Hálásak vagyunk érte, még ha nem is mindig látszik.

Ha majd összeállnak a mozaikok és csendesednek az érések én is jövök egy születés történettel.

Addig is eltelt egy hét, mióta hazahoztuk Lillát. Alakul a nagy család.
Hol kisebb, hol nagyobb súrlódásokkal. Csiszolódunk össze újra, és keressük a helyünket az új helyzetben, és részemről keresem az egyensúlyt is.
Friss 3 gyerekes anyaként rögtön másnap Zsófi került előbb az ügyeletre, majd a gyereksebészetre vakbél gyanúval, Hála Istennek nem volt semmi végül.
Másnap saját gyerekorvosunk gyógyszert írt, és kiderítette a felső légúti problémát újfent.
Szóval az elmúlt héten volt újszülött és beteg gyerek egyaránt.

Várjuk a jövő hetet és bízunk, hogy minden egyre jobb és jobb lesz :)

Jézus így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bûneid." (Mt 9,2b)

Mivel tudom, hogy bűnösek vagyunk és tisztában vagyok azzal is, hogy miattam is van szenvedés ezen a földön, a tegnap féltem.
Ez úgy volt, hogy Erzsi telefonált, Dé 2 perces fájásokkal a mentővel a korház felé tart. Nagyon izgatott voltam és örültem, hamarosan láthatom Lillát. A munkahelyemről gyorsabban értem a korházba, mint a mentő és az orvosunkat megcsörgettem a portán keresztül, de ő éppen államvizsgáztatott. Elmentem a szülőszobák előtti váróba és ott mondták, hogy mindenről tudnak és nyugalom van. Megérkezett Dé. Bevitték, megvizsgálták és közölték velem, hogy hamarosan szülünk és bekísértek az egyik szülőszobába. Dé saját lábán 2 percre rá jött át a vizsgálóból a szobába. Nagyon lehetett látni az arcán, hogy már sok fájáson túl van. Csak annyit mondott erről, hogy nagyon fáj, de semmi jajgatás nem jött ki belőle. Minden a legnagyobb rendben zajlott. Dé mondta meg nekem, hogy eltűnt a méhszáj és segítettem őt felfeküdni az ágyra. Az új orvos bejött, bemutatkozott és nagyon megnyerő volt. Pillanatok alatt elfogadtatta magát Dé-vel is. Úgy nézett ki, hogy sima szülés lesz. A burok még zárt volt, vártunk a szülésznőnkre. Késett, így az új orvosunk elkezdte és burkot repesztett. A magzatvíz tökéletes volt. Ezután vártunk és reméltük, hogy Lilla hamarosan eléri a szülőcsatornát. Lehetett látni, hogy valamin nagyon gondolkodik az orvos. Én vizes ruhával borogattam, Dé-t és közben próbáltam mértékkel bátorítani a feleségemet. Aztán bejött egy másik orvos és láttam a tekintetén, hogy gáz van. Na ekkor kezdtem el félni! Az orvosunkból nem akaródzott kijönni, de végül mondta, hogy még egy fájást megvárunk és ha addig sem semmi, akkor megyünk a műtőbe. Rossz volt a CTG. Dé erre nagyon elcsüggedt. De aztán jött a fájás és megpróbálta összeszedni az összes erejét, én közben magamban imádkoztam. Dé-t a fájás után áttették egy másik ágyra, hogy elvigyék a műtőbe. Erre a szülésznőnk, aki időközben megérkezett mondta, hogy nincs még ennek vége, látott ő már olyant, hogy a műtőben jött ki a baba normál úton. Ekkor Dé nagyon összeszedte magát. Lehetett látni ahogy összpontosít és teljes erejével koncentrál, hogy kitolja Lillát. Sikeres volt a kísérlet. Lilla közelebb került a szülőcsatornához.
Erre az orvosunk is fellelkesedett, hogy a hüvelyi szülésnek nagy esélye van. Szólt, hogy fogjam és tartsam erősen Dé egyik lábát, a másikat tartotta a szülésznő. Az orvos elkezdte nyomni Lillát Dé pocakján keresztül, eközben a szülésznő a gátvédelemre figyelt. A doki miután megnyomta Lillát, mélyen érte nyúlt és beállította a fejét a szülőcsatornába. Eközben Dé alig ejtett ki egy pár nyögést a száján. A gyerek végül homlokkal előre érkezett ki és ahogy kihúzták lehetett látni, hogy Lilla nyakára a köldökzsinor kétszer is rátekeredett. Dé és Lilla kicsattanóan egészséges, most így különváltan is. Hála a mi Urunk kegyelmének!

Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Mt 23,12)

Tudok róla, hogy vannak olyan házasságok, amelyekben a férfi az úr és a döntéseinek be kell hódoljon asszony és gyerek egyaránt. A Bazi nagy görög lagzi című film megtörtént eseményeken alapszik és nagyon vicces, de ugyanakkor tragikus is lehet egy ilyen család története.

Dé-nek és nekem is megvannak a feladataink, amit végzünk. Gyakran úgy alakult ki a munkamegosztás, hogy észre sem vettük, hogy szakemberekké válunk egy-egy területen. Dé, a feleségem és igazi segítőtársam. Nem versengek vele és nincs is szándékomban őt irányítani.

A gyerekeimmel a kapcsolatom teljesen más, de a szabály rájuk is érvényes, hogy a szabad akaratukat megpróbálom tiszteletben tartani. Természetesen itt a nevelés felelősségét is figyelembe kell vennem.

Az viszont előfordul, hogy a családtagjaim hibáit nagynak látom és mint egy bulldózer, tarolok azzal, hogy simán a szemükbe mondom, hogy ez és ez nem tetszik. Nagyon nagy kihívás az, hogy szeretettel figyelmeztessek, vagy emlékeztessek és így próbáljam építeni a Dé-t, Zsófit és Gergőt. Mindezt nem azért, mert nekem személy szerint valami nem tetszik, hanem azért, mert szeretem őket és szeretném, hogy egyre több értékes tulajdonsággal rendelkezzenek.

Ha eggyé lettünk Krisztussal halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. (Róm 6,5)

Észrevettem, hogy a pénzügyeinket gyakran úgy alakítom, mintha nem volna Isten. Van amikor félelemből hozom meg a döntéseimet és ezért kapkodok. Olyan mintha nem tudnám, hogy Krisztus kiemelt a mulandóság törvényének rabságából.

Dé és én is egy szűk úton haladunk. Megfigyelhetjük egymáson is, hogy milyen törékenyek és esetlenek vagyunk. Dé a tegnap figyelmeztetett engem, hogy ne csüggedjek el és a megszerzett tudásomat használjam, amikor lépegetek az úton. Tisztában kell lennem azzal, hogy Isten kirendeli a mindennapi kenyeremet és többet is ad ennél. A rám bízott javakkal úgy kell foglalkoznom, hogy hűségesen és bölcsen osszam ki azoknak, akiket Isten rám bízott. Semmiképpen sem szeretném a bőrt is lehúzni a másikról. Főleg igaz ez arra, hogy Dének, Zsófinak, Gergőnek és Lillának is meg szeretném adni anyagilag és lelkileg is, amit csak tőlem kaphatnak meg.

Boldogok, akik békét teremtenek, mert õk Isten fiainak neveztetnek. (Mt 5,9)

Ma voltunk ultrahangon és Lilla bemutatta nekünk az arcát 4D-ben. Nagyon fotogénnek tűnik. Szép arca van, magas homlokkal. Nagyon örülünk Lillának és annak, hogy egészséges.

Mátyás (az ultrahangos) ha rossz hírt is kell közöljön a szülőkkel, képes őket úgy megnyugtatni, hogy nem mennek ki kétségbeesetten az ajtaján. Ezt egy korábbi alkalommal mesélte el nekünk, de hála Istennek, hogy Lilla és a placenta is kicsattanóan egészséges.

Mátyás rákérdezett, hogy tervezünk-e negyediket. Ő is nagycsaládos és már nagypapa is. Látszik rajta, hogy teljes meggyőződése van arról, hogy nagycsaládban élni ajándék.