1.hét

Drága Uram! Először is Te Vagy. Semmivel nem számolok, csak Veled. Kérlek bocsásd meg, hogy utálatos beszéddel megingatok másokat. Kérlek bocsásd meg, hogy én is megingok. Az erős hitet újítsd meg bennem! Ámen

Én Uram! Vak voltam és olykor vagyok. Te mégis kiküldesz és feladatokkal látsz el. Bízom Benned és hiszem, hogy Te végig mellettem voltál és vagy és annak idején színről, színre, élesen is foglak látni. Amen

Édesatyám! Köszönöm, hogy bátorítasz, buzdítasz és bizalommal fogadom fenyítésedet is. Szeretnék jó pedagógus lenni, ahogyan Te az vagy. Ámen

Én Jézusom! Élő vizek forrása! Az emberi természetemet ellenségemnek tekintem. Úr Jézus nem vetem el hozzám való türelmedet és szeretetedet. Ámen

Kegyelmes Istenem! Szolgád vagyok és használsz engem, habár sokszor haszontalannak érzem magam. A Te gyermeked vagyok és barátodnak is elfogadsz. Kérlek segíts, hogy egyetlen olyan kívánságom sem legyen, amit nem Tőled várok beteljesedni. Ámen

Ne félj, ne rettegj! (Józs 8,1a)

Ez parancs! A Főparancsnok mondja, Aki JHVH és Atya, Fiú, Szentlélek.
Aki nem fél, olyant is megtesz, aminek nem látja a végkifejletét. Csupán azért teszem meg, mert Isten így rendelkezett. Persze nem kell mindig szürkületben, sötétségben járni, mert előbb, utóbb világossá válik minden, mint a nap.

Amikor megkértem Dé kezét, nem tudtam, hogy mi lesz. 6 éve vagyunk házasok. Van 3 gyerekünk, lakásunk, autónk és szeretjük egymást.

Érdemes bátornak lenni és hagyni, hogy a Szentlélek Isten ruhaként felöltse Magára a testünket.

Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj! (Zsolt 40,18b)

Uram, Jézus, csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem! Jézus a Főparancsnokunk.

Az Ő katonája szeretnék lenni, nem csupán a szolgája. Figyelni és csendesen várni, de amikor Ő szól, azonnal engedelmeskedni és cselekedni.

Hogy nézne ez ki a gyakorlatban? Úgy, hogy nem rontok ajtóstul a házba azzal, hogy megint milyen szamárság jár a fejemben, hanem türelemmel várok az alkalmas időre. Ha így tennék, akkor a tegnap este nem vesztem volna össze Dé-vel.

Évforduló

Szombaton, azaz február 11-én volt a 6. (igen már vagy csak még ennyi) házassági évfordulónk. Legalábbis az egyik, mert hogy mi ünnepeljük a polgári és a templomi szertartás dátumát is.
Szóval kinyitottunk egy bort még pénteken este, egy Takler Triót (2008), ez azért fontos, mert egy ilyen csak 2003-as évjáratú borral kérte meg kezem Szabolcs. Vagyis inkább a bor mellett, nem a borral.
Maga az évforduló eseménydús volt. Szabolcs Hédi társaságában síelni vitte a két nagyot, én a kicsivel itthon. Míg ők sportoltak addig én legyártottam Zsófi angyal jelmezét a farsangra.
A nap végeredménye, a jelmez és egy baleset lett.
Balesetet Szabolcs szenvedett, este a traumatológián kiderült, letörött egy kis darab a gyűrűsujjának a középső ujjpercéből. Kapott szép sínt, és kötözést az ujja köré.
A legviccesebb az volt, legalábbis mi sokat nevettünk rajta várakozás közben, hogy síbalesetet szenvedett úgy, hogy még síléc sem volt a lábán. Gergőt tanította az alapokra.

Visszatérve az évfordulóhoz, szavakban az elmúlt hat év:
- Zsófi
- első lakás
- Gergő
- autó
- Lilla

Tömören és velősen ennyi. Hálás vagyok Istennek mindenért, ami eddig velünk történt. Visszatekintve látom a fejlődést, hol többet, hol kevesebbet.
Hálás vagyok a férjemért, aki elvisel dühösen, hisztisen, bánatosan, nevetősen, betegen, jókedvűen, boldogan, és sajátos Szabolcs módon, de mindig mellettem áll. Szeretlek.

Apa is öregszik...

Akarom mondani napról napra és évről évre bölcsebb lesz :)

Isten éltessen sokáig Szabolcs!

"... az Ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál" Apcsel 22,15

ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. (Ézs 58,10)

Mástól könnyen várjuk el, hogy segítsen. Viszont, amikor magunkra tekintünk, az jut eszünkbe: De hát miből adjak? Nekem sincs sajnos. Majd ha a lottót megnyerem, adni fogok.

Isten letesz elém valamennyit. Vajon hajlandó vagyok-e kiosztani azt, ami az éhezőé?

Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó Urunk! (Dán 9,17)

Mit értünk a Lélektől való újjászületés alatt? Amikor 11 éves voltam, olvastam a nyári szünetben egy Gyermekbibliát. Sokat megtudtam Istenről és úgy fogalmaztam akkor, hogy Isten ujja megérintett. Vele akartam tenni mindent, mert tudtam, csak Ő ad nekem győzelmet. Ez újjászületés volt? Nem. Isten felé fordultam, de a saját erőfeszítésemben bíztam. Azt gondoltam titokban, hogy én Isten eminens tanulója vagyok. Az újjászületés később jött. Amikor 23 éves voltam, már elég sok hibámat észrevettem. JT és a keresztény felekezetek közötti különbség is szembetűnő volt. A lelkemben sírtam, hogy nem tudok Istenre találni. Egyik éjszaka sírva aludtam el és kértem Őt, hogy jelenjen meg az életemben. Másnap úgy keltem, hogy tudtam, Ő az én Uram.

A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban. (Zsolt 93,4)

Tisztában vagyok azzal, hogy Isten hatalmas és Ő tart mindent a kezében. Jahve Isten kizárólagossága az életemben élet és halál kérdése. Ha Őmellette másban is bízok, mint például a pénzben, máris hagytam magamon támadási felületet és védtelenné válok. Nincs szerencsétlenebb helyzet ennél a határesetnél.

Akik egyáltalán nem bíznak Istenben, kialakították a maguk stratégiáját arra, hogy fennmaradjanak, terjeszkedjenek. Akiket ők először letarolnak, azok pont a bizonytalankodók lesznek.

A BANKÁR c. regényből olvasott fel Dé a tegnap este egy részletet. Megerősített ez is minket abban, hogy következetesek, becsületesek és kitartóak kell lennünk, hogyha nem az ellenség áldozatai szeretnénk lenni.

A tegnap este felülkerekedett rajtam Zsófi, miközben fürdettem. Nem tudtam leállítani és viccelődött, vihorászott. Egyáltalán nem volt vicces helyzet. Dé később mondta nekem, hogy ő keményebb lett volna és így Zsófi a fejünkre nő.

De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem! (Zsolt 109,21)

A lelkészünk szolgál az Isten nevében. Nem is tehet mást, hiszen minden dicsőség az Urunké, melyért mi a gyülekezet tagjai hálásak vagyunk. Hogyha ezt átlátjuk és átérezzük, akkor a gyülekezet fenntartható anyagilag is.

Akkor van egy kicsit probléma, amikor borul az egész. A tagok kevesen vannak és nem is tudják, illetve akarják segíteni a gyülekezetet Isten dicsőségére. Ilyenkor a lelkésznek kell kérni. Nehéz neki, mert úgy jöhet ki a dolog, mintha magának kérne és nem a gyülekezetnek.