Ezt mondta az Úr: Mert Ábrahámot választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy õrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelõen. (1Móz 18,19)

Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el õt. (Róm 4,9)

Majd ezt mondta Rúben a testvéreinek: Ne ontsatok vért! (1Móz 37,22)

Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt. (1Thessz 5,15)

De az Úr így szólt Kainhoz: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földrõl. (1Móz 4,10)

Tehát, ti gazdagok... Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. Dõzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat. (Jak 5,1.4-6)

Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom õket, mind elõállnak. (Ézs 48,13)

Imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! (Jel 14,7)

Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg. (Péld 19,21)

Pál és Szilász Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte õket. (ApCsel 16,7)

Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele..., mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek. (Hós 11,8c-9)

De ahol megnövekedett a bûn, ott még bõségesebben kiáradt a kegyelem. (Róm 5,20b)

Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név. (Zak 14,9)

Nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitõl van a mindenség, mi is õérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is õáltala. (1Kor 8,6)

Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! (Zsolt 65,6a)

Jézus Krisztus mondja: "Ha valamit kértek tõlem az én nevemben, megteszem." (Jn 14,14)

Megszabadítom õket minden vétküktõl, mert elpártoltak tõlem, és megtisztítom õket. Az én népem lesznek. (Ez 37,23b)

Jézus Krisztus önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. (Tit 2,14)

Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra..., mert hozzád imádkozom! (Zsolt 5,2-3)

Krisztus testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa õt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. (Zsid 5,7)

Ti az Úrnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok. (5Móz 14,1a)

Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" (Gal 4,6)

Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. (1Móz 1,3)

Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. (1Jn 2,8)

Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen! (Ez 3,10)

Erre Jézus így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják." (Lk 11,28)

Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. (Zsolt 34,16)

Jézus így szólt: "Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e õket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan." (Lk 18,7-8a)

Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; (2Kor 1,8-9)

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit! (Zsolt 118,17)

Ó, Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartod a szövetséget és a hûséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat! Vétkeztünk, és bûnbe estünk. (Dán 9,4-5)

Valljátok meg azért egymásnak bûneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. (Jak 5,16a)

Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. (Neh 8,8)

A nagy sokaság szívesen hallgatta Jézust. (Mk 12,37b)

Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten! (Zsolt 70,5b)

Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megtartott.” És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent. (Lk 18,42-43)

Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. (Gal 5,1)

Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az ÚRtól. (1Sám 30,6b)

Így fognak visszatérni az ÚR megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik (Ézs 51,11)

Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, (1Pt 1,6)

Ha valaki rátalál ellenségére, sértetlenül bocsátja-e útjára? Jóval fizessen neked az ÚR azért, amit ma tettél velem! (1Sám 24,20)

„Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. (Lk 6,27-28)