Ha testvéred, anyádnak a fia, vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat: Menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél te sem, atyáid sem, - ne engedj neki, és ne hallgass rá, (5Móz 13,7.9a)

Uram! Valahol az út során elhagytam az optimizmusomat. Te viszont kitartasz mellettem és nem ítélsz el, hanem inkább bátorítasz és támogatsz. Megáldod az életemet és ezzel jelzed, hogy mellettem és bennem vagy. Köszönöm türelmedet, jóságodat és hűségedet Istenem! Nem hagylak el senki tanácsára sem. Ámen

Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj! (Zsolt 40,18b)

Uram, Jézus, csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem! Jézus a Főparancsnokunk.

Az Ő katonája szeretnék lenni, nem csupán a szolgája. Figyelni és csendesen várni, de amikor Ő szól, azonnal engedelmeskedni és cselekedni.

Hogy nézne ez ki a gyakorlatban? Úgy, hogy nem rontok ajtóstul a házba azzal, hogy megint milyen szamárság jár a fejemben, hanem türelemmel várok az alkalmas időre. Ha így tennék, akkor a tegnap este nem vesztem volna össze Dé-vel.

Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig. Íme, a földmûvelõ várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késõi esõt kap. (Jak 5,7)

Zsófi azt kérdezi: Mikor leszek olyan nagy, mint Barbie? Gergő pedig: Mikor megyünk már autóval, mikor utazunk már vonattal? Dé: Mikor születik meg Lilla? Én: Mikor fogom visszafizetni az adósságaimat?
Aztán sokan kérdezzük, hogy: Mikor jön már vissza Jézus? De nem csak így nyilvánulhat meg a türelmetlenségünk.

Ha az ismerőseinknél valami értékesnek tűnőt látunk, akkor mi is akarjuk, de rögtön.

Most olvastam egy plakáton, hogy a beteljesületlen álomnál van még rosszabb is, mert ennél rosszabb a beteljesült álomtól való megcsömörlés. Sokszor olyant találunk ki magunknak, aminek semmi haszna, vagy lehet, hogy hasznos, de még számunkra nem aktuális. Mégis az a vágyunk, hogy már most a miénk legyen.

Pedig életünkben mindig, mindennek megvan a maga ideje. Ha ebben bízok, akkor sosem tűnik úgy, hogy valamin hiába dolgozok, vagy sosem fogom azt gondolni, hogy ennek most nem így kellene történnie. Teszem a dolgomat türelemmel és bízok Istenben. Vajon a gyakorlatban tudok-e így működni, amikor várakozó állásban vagyok?

Nos, van rá legalább 2 tanú, hogy nem. De ez nem azt jelenti, hogy az elképzelés nem kivitelezhető. Isten nekem is megígérte, hogy Ő megtanít engem türelmesnek lenni.

A mi Urunk hosszú tûrését üdvösnek tartsátok. (2Pt 3,15)

Amikor kicsi voltam, egy-egy helyzetben lassabban cselekedtem és tettem a dolgaimat, mint mások. Az elvárás és a noszogatás viszont megvolt, hogy gyorsuljak már fel. Nagyon mérges tudtam lenni ilyenkor. Nem szerettem, hogyha siettetnek. A mai napig el tudok durranni, hogyha valaki rosszkor kezd siettetni.

Ugyanezt látom Zsófiban is. Vannak olyan helyzetek, amikor ő nagyon szeret szöszmötölni. Ilyenkor próbálok türelmes lenni, de nekem sem mindig sikerül. „Apa, csak betakarom a Barbie-imat és már megyek is.” Ez akár 5 percig is eltarthat Zsófinál.

Ma vittem Zsófit oviba és már késésben voltunk. Zsófi kérdezte, hogy "Miért sietünk apa?". Éreztem a hangján, hogy nagyon nem tetszik neki a gyors tempó. Elmagyaráztam neki, hogy a következő vonatom nagyon későn indul és azért kell siessünk, hogy ne késsem le a mostanit. Sikerült megértetnem vele, hogy most neki is gyorsnak kell lennie ahhoz, hogy jól induljon a napunk. Zsófi erre nagyon gyorsan összeszedte magát.

A hétköznapokban mi emberek sokszor vagyunk türelmetlenek egymással. Gyakran hozunk ítéletet és kijelentéseket is teszünk egymásra elhamarkodottan. A gyerekeink az istenképet először rólunk, szülőkről, de elsőbb sorban az apáról mintázzák. Hosszútűrő szeretnék lenni gyerekeinkkel, mert így lesz az életük kiegyensúlyozott.