Legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. (1 Pt 3,8)

Nem kell olyan komolyan venni az igét, jelentik ki egyesek. Nem azt mondják, hogy nem igaz, ami le van írva, sőt legtöbbször ugyanezek az emberek dicsérik a Bibliát, vagy tiszteletüket fejezik ki a hívő felé. Még engem is elbizonytalanítanak az ilyen gondolkodásukban. Lehet, hogy túlzásba viszem az igyekezetemet? Nem, az igyekezetet nem lehet túlzásba vinni. Az olimpikonok, ha nem vennék komolyan, amit csinálnak, most ott lennének Londonban? Nem, nem elég a csak tessék, lássék igyekezet. Légy erős és bátor! Tarts ki, mert jutalom vár rád!

Drága Uram! Nyitott szándékozok lenni Feléd teljesen. Ámen

Én új eget és földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. (Ézs 65,17)

Nem rég Zsófi különös csillogással a szemében mesélte, hogy majd őt is feleségül veszi valaki. Kérdeztem, ki lesz az? Akinek én szép vagyok. - szólt a válasz. Zsófi még nincs 5 éves, de foglalkoztatja őt az, hogy milyen lesz, amikor őt választja valaki. Egyébként a tegnap nem említettem meg, pedig inkább oda lett volna illő, hogy Zsófi nagyon szép királylányt vágott ki papírból, melynek formáját is ő tervezte meg. Az óvó néni is megdicsérte őt kreativitásáért.

A Vőlegény egyszer csak megfogja a kezét a Menyasszonynak és ekkor már teljesen mindegy, hogy mi volt előtte.
Minél jobban kötődünk Istenhez, minél jobban hallgatunk Rá és tesszük azt, ami Neki tetszik, annál jobban vágyunk arra, hogy legyünk már Vele és hagyjuk itt ezt a helyet. Vannak, akik sokat szenvednek ezen a földön és belekapaszkodnak Jézusba. Milyen szép és dicsőséges is lesz az esküvő, amikor már Férj és Feleség együtt van, szétválaszthatatlan egységben!

Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? (Ézs 40,13)

A családi barátainkkal olyan dolgok történnek mostanában, hogy csak lesek. Nem emlékszem, hogy velünk történt volna hasonló súlyú próba. Barátaink imádkoznak és sok mindent megértenek a helyzetükből. Beszéltünk Dé-vel arról, hogy mi tudnánk-e ennyire önfeláldozóak lenni, mint amennyire a barátaink. Nem tudom megmondani, de talán szívem mélyén sejtem, hogy nem lennék rá képes. Saját erőmből biztosan nem, azonban az Úr a legnehezebb helyzetekben adja az erőt.

Hiszem, hogy barátainkat Isten helyezte ilyen nehéz helyzetbe és ők úgy néz ki, hogy kiállják a próbát. Sokszor nem látjuk pontosan, hogy Isten, mit, miért tesz, de Ő a gyermekeit olykor ostorozza, fenyíti. Az Úr lelke viszont bizonyságot tesz ilyenkor is nekünk, hogy nem kell félnünk, mert Ő velünk van és mi az Övéi vagyunk. Minden, ami történik velünk, a javunkra van és a nehézségek közepén tapasztalhatjuk meg az Erős Lelkét igazán.

F és N, bízzátok továbbra is az életeteket Őreá!

Emlékszem, hallottam valakitől azt, hogy őt nem fenyítette meg az Isten. „Vajon valóban Isten gyermeke vagyok?” – kérdezte őszintén. A bennünk lévő Lélek tesz bizonyságot, hogy az Övéi vagyunk, mert minden Hozzá megtérő ember tudja azt, hogy őt elpecsételte az Úr. Nem kell elbizonytalanodnunk! Én is azok közé tartozom, aki nem nagyon kaptam fenyítést, de az Úr tudja, hogy Ő engem, hogyan vezet és nevel .

Ha egyesek hûtlenné váltak, vajon az õ hûtlenségük megszünteti-e Isten hûségét? Szó sincs róla! (Róm 3,3b-4a)

Többen vannak, akik megunják házaséletüket, esetleg belekeserednek, vagy éppen az új kalandokra vágynak. Ezeknek teret engedve gyarapszik a válások száma. Vajon én kellene-e határt szabjak a hűségemnek Dé felé? Azt mondani, ha ez és amaz történik vagy nem történik, akkor feladom és kiszállok? Amikor Dé-vel szövetséget kötöttem és a feleségem lett, örök hűséget fogadtunk egymásnak halálunkig. Tiszta sor. Van határa a hűségnek. A halál. Viszont a halálom Isten kezében van, így az én szempontomból a hűségnek nincs korlátja. Vajon a gyakorlatban ez ilyen egyszerű? Ha magamban bízok, akkor egy idő után biztos, hogy nem tudok következetes lenni és elbukok. Aki nagyon akarja tökéletesen végezni a feladatát, az is követ el hibát. A könyvelésemre is ezt mondta az adóellenőr: Olyan nincs, hogy nincs hiba. Viszont a házasságkötésünk Isten előtt történt meg és azóta is minden Isten előtt zajlik a közös életünkben. Tudja Ő, hogy gyengék vagyunk. Azt is tudja, hogy az ördög nem alszik. Ezért Ő segít hűségesnek maradni és ígéretemet így betartom.

Igazságosak és igazak a te utaid, népek királya. (Jel 15,3)

Sokan várunk az Igazra és vágyunk az igazságra. Mintha beprogramozva lennénk arra, hogy keressük Akire tekinthetünk és Akitől igazságot halhatunk. Ha egymás között keresgélünk és egymásnál messzibb nem látunk, jön a megkeseredés. Egy ideig talán képesek vagyunk hitegetni egymást, de utána jön a kijózanodás és a kiábrándulás. Emberben, vagy bármilyen emberi alkotásban feltétlenül megbízni, egyenesen öngyilkosság. Viszont az Istenben megbízni és bízni abban, hogy végső soron az embereket egymásra bízta, az hit, remény és szeretet.
Rám bízta Isten első sorban Dé-t. Van amikor keserűséget okozok neki, de kétségbe ejteni nem fogom, mert bízik és bízom abban, hogy egymás segítőjeként minden nehézségben számíthatunk egymásra.

Ami elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)

Szeretem a hosszútávfutást! Ezalatt lehetőségem van arra, hogy egyre szívósabb, kitartóbb, türelmesebb, hálásabb, alázatosabb és erősebb legyek.

Szeretem a hosszú távú célokat, mert a céljaim elérése alatt is rengeteget tanulok.

Azért is szeretem, hogy van nekem Dé, mert kihozzuk egymásból a jót. A rosszat pedig elhagyjuk.

Szeretem, hogy Zsófi, Gergő és Lilla (a pocakban) a gyerekem, mert jó érezni iletve látni, ahogy fejlődnek.

Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. (Róm 8,11)

Hajcsár vagy! – többször elhangzott már ez felém. Én pedig sokszor tisztában is vagyok, hogy magasra teszem a mércét. Titokban erre büszke is voltam, talán vagyok is, hiszen a magasra tartott mérce az, ami erős futásra késztet. De csak most jutott el az értelmemig és a szívemig az, hogy a magason tartott mérce nem jelenti azt, hogy jogom van elvárni Détől is a teljesítményt.
Nem én kell legyek a smirli mások életében. Ha Isten úgy gondolja, akkor teremt helyzeteket, amelyekből tanulhatunk mindannyian.

A tegnap meggyőződésem ellenére adtunk kölcsönt, de ettől függetlenül békességem van benne.

Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. (Mt 7,14)

Legfeljebb elválunk – szokták mondani a házaspárok arra a kérdésre, hogy mit csinálnának, ha nem működik a kapcsolatuk. Ez egy általános tendencia. Az elválók száma már magasabb, a házasságban maradókénál. Még kevesebb azoknak száma, akik hűségben és szeretetben tartanak ki egymás mellett. Vannak már lelkészi szolgálatot végzők is, akik válnak. Ez a divat. Akár Dé és én is megtehetnénk, a világ meg sem hökkenne ezen.
Vannak hullámvölgyeink nekünk is. Ha az érzelem nem enged az értelemnek és az értelem pedig Istennek, sok esélyünk nekünk sem lenne. A hármas fonál nem szakad el egykönnyen.