Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. (Jn 4,34-35)

Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. (Ézs 65,18a)

Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom õket, mind elõállnak. (Ézs 48,13)

Imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! (Jel 14,7)

Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. (1Móz 1,28a)

Ránk van bízva a föld. A mi dolgunk, hogy mire használjuk. Ez mit jelent az én személyemre vonatkozóan? Például azt, hogy eldönthetem, akarok-e valamit kezdeni az adottságaimmal. Vagy azt is jelenti, hogy magamra, vagy inkább másokra fókuszálva teszem-e a dolgaimat. Jelenti azt is, hogy felismerem-e a világból, hogy magasabb rendű teremtő, szervező erő hozta létre a földi élet feltételrendszereit. Eldönthetem, hogy szeretnék-e beszélni a Teremtővel arról, hogy mit is kellene tenni. Eldönthetem, hogy megfogadom-e az Ő tanácsait. A szabadságom viszont korlátok között mozog és még azt is eldönthetem, hogy erről tudomást szeretnék-e szerezni, vagy hagyom, hogy spontán nekicsapódjak ezeknek a falaknak. Eldönthetem, hogy tudatosan uralkodok, vagy inkább sodródom az árral annak reményében, hogy végül jó helyre kötök ki. Isten azt tanácsolja, hogy inkább uralkodjak és Ő még abban is segít, hogy hogyan tudom ezt végbe vinni.