Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (Jn 8,36)

Uram! Szabad vagyok, mert Te tettél szabaddá. A szabad akaratom például a Te parancsolatod végrehajtásában nyilvánul meg. Szabadságom a Tőled való függőségemből ered. Bocsásd meg, amikor nem Rád hagyatkozom! Menekíts ki a börtönből ilyenkor, mert a szabadság Útján akarok járni. Ámen

Uram, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. (Neh 9,6)

Ami ugyanis nem látható Istenbõl: az õ örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétõl fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. (Róm 1,20a)

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

Tele van a lelkünk kacatokkal és ami jó, sokszor az sincs a helyén. A ház Ura viszont tisztítgat, lomtalanít és rendet rak.

A gyakorlatban ez úgy valósul például meg, hogy

·         olvasom a Bibliát, vagy valami ezen alapuló könyvet, részt veszek és hallgatom az Istentiszteletet, felfigyelek egy üzenetre a másik szájából,

·         ez dolgozni kezd bennem,

·         hagyom, hogy ez megvilágítsa a lelkem egyik sarkát,

·         eltávolítom a lomot és ha nehéz elcipelnem, akkor további segítséget kérek az Úrtól

Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” Ő így felelt: „Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”) (Jn 8,10-11)

Hiszek-e abban, hogy Istennek célja van velem? Igen. Hiszek-e abban, hogy Ő véghez is viszi bennem, amit eltervezett? Igen. Van-e ebben felelősségem? Igen, mert önként rá kell állnom a helyes útra. Az Úr türelmes velem és nem hánytorgatja fel tétovaságomat, azonban arra is Ő bátorít, hogy most már ne hezitáljak.

Uram! Kérlek, segíts kristálytisztán látni és feldolgozni magamban a következő lépést! Ámen

Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (Jn 14,6)

Jézus példát mutatott nekünk, hogyan bánjunk az emberekkel, hogyan szeressük őket. Jó példa ilyen értelemben egy humánus ateista számára is.
Ugyanakkor Jézus legfőképp nem ezért az én Uram. Ő nem csak megmutatja, hogy mi az irány, hanem Ő Maga az Irány. Vele kell folyamatosan kapcsolatban lenni és amikor az értelmed nem elég, Rá kell hagyatkozni. Amikor Rá hagyod a dolgaidat, Ő mindenből kihozza a jót. Ő az Igazi Kézműves, a Nagy Gyógyító.

Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. (Lk 7,14b-15)

Jézus Krisztus megtörte a halál erejét. Miközben fut a program és a kívánság bűnt szül, a bűn pedig halált, Jézus Krisztus is tevékenykedik. Vannak emberek, akik Őáltala életre kelnek és igazi kapcsolatuk van Istennel.

Urunk, Jézus! Te vagy, Aki kivezettél az árnyékból, a világosságra. Te vagy, Aki szabaddá tetted az utat Isten felé, sőt Te vagy az Út maga. Köszönöm! Ámen

Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. (Zsid 5,7)

Amikor 100%-osan fordulok Isten felé, azaz totálisan, akkor tudok Rá figyelni. Nem elegendő az, hogy egy kicsit ide és egy kicsit oda. Aki egyik kezével kapaszkodik Istenbe és a másikkal pedig a kényelmeset keresi, vajon tud-e valóban kapaszkodni az Úrban?
Vajon a saját lelkem, vagy Isten Lelke vezérel? Sokszor operálni kell és nem mindig szép látvány, amikor Isten Lelke munkálkodik valakiben. Gondoljunk csak Jánosra, hogy milyen látványt nyújthatott mosdatlanul, rongyokban a pusztában.

A célállomás a fontos és nem az, hogy milyen kényelmesen utazol.
Bele kell kapaszkodni mind a két kezeddel az Úrba!

Uram! Nem könnyű csakis az eke szarván tartani a kezem. Érvényesülni szeretnék ebben a világban is. Szeretném, hogy a gyermekeim is érvényesüljenek. Ugyanakkor kizárólag és mindenben Téged szeretnélek szolgálni. Megy-e ez egyszerre? Ámen

Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? (Zsolt 116,12)

Alapvetően pesszimista alkat vagyok. "Áh! Ez úgysem sikerülhet!" Hamar feladom és belenyugszom a "megváltoztathatatlanba".
Azonban Istennel mindenre képes vagyok. Hiába ér a vád, hogy nem tudom megcsinálni, bízok az Istenben és, hogy Ő jót visz végbe. Keresem az utat és engedelmeskedek a Szentléleknek és attól sem félek, hogy félre értem, mert teljesen jóhiszeműen törekszem végezni a dolgomat.

Uram! Te add meg a növekedést, én itt vagyok, mást nem tehetek. Ámen

Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. (Józs 1,8a)

Uram! Van úgy, hogy értetlenkedek 1-1 ige előtt. Gondolkodom róla, de mégsem akarom megérteni és cselekedni. Kérlek, kegyelmezz rajtam és gyógyíts meg keményfejűségemből! Van úgy, hogy azt teszem, ami kedves Előtted. Ilyenkor boldog vagyok. Ámen

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. (1Jn 3,2)

A Biblia végig Istent helyezi a középpontba és végig Ő cselekszik. Isten, Jézusban nyilvánította ki Magát és mi az Ő gyermekei, az Ő látható teste vagyunk. Igaz, az ember olyan tulajdonságokkal, jellemzőkkel van ellátva, amelyek jól szemléltetik Istent. De nem felejthetjük, hogy mi csupán szemléltető eszközök vagyunk. A test sosem tud élni a fej nélkül. Az ember azért különleges teremtmény, mert az angyaloknál is jobban hasonlít a Teremtőjére. Sőt az Emberfia vállalta az emberi létformát is és szeretete határtalan az ember iránt. Maga Jézus is emberhez hasonlítja az Istent, például a tékozló fiú történetében. De ezek csak példázatok. Ugye érezzük, hogy Istent nem lehet senkivel és semmivel összemérni!

Emberből megközelíteni Istent, zsákutca. Sosem fogja felérni Istent egyetlen ember sem. Éppen ezért értelmetlen például tanulmányozni egy szentéletű ember életét abban reménykedve, hogy elvezet Istenhez. Ugyanennyire értelmetlen az emberi kapcsolatokra építeni, amikor a szeretetet keressük. A szeretet ugyanis csakis Istentől jöhet.

Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket. (Zsolt 119,130)

Merre menjek? Kérdezem ezt, amikor útelágazáshoz érkezik az életem.

Istenem! Te felkészítesz mindenre és ellátsz mindennel, amire szükségem van a következő útszakasznál. Ha majd elérkeztem az elágazáshoz, Te tanácsolod a helyes irányt. Figyelek és a legfontosabb, hogy azt is válasszam, amit Te ajánlasz. Ámen

Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. (Mt 7,14)

10 millió mérföld. Ilyen hosszú utat álmodott magának az Egek ura c. film főhőse. Titkos, dédelgetett álom volt, amikor leül és beszélgetni fog a kapitánnyal. Végül elérte, de nem úgy alakult, ahogy elképzelte.

Te melyik úton jársz? -kérdezte Krisztián ma reggel a vonaton.

Jó kérdés, mert nem az út hossza a lényeges, hanem az, hogy melyik úton járok. Az Út Krisztus. Te Rá találtál?

Út, Igazság, Élet! Te Vagy és ezért én nem vagyok elveszett. Ámen

Legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. (1 Pt 3,8)

Nem kell olyan komolyan venni az igét, jelentik ki egyesek. Nem azt mondják, hogy nem igaz, ami le van írva, sőt legtöbbször ugyanezek az emberek dicsérik a Bibliát, vagy tiszteletüket fejezik ki a hívő felé. Még engem is elbizonytalanítanak az ilyen gondolkodásukban. Lehet, hogy túlzásba viszem az igyekezetemet? Nem, az igyekezetet nem lehet túlzásba vinni. Az olimpikonok, ha nem vennék komolyan, amit csinálnak, most ott lennének Londonban? Nem, nem elég a csak tessék, lássék igyekezet. Légy erős és bátor! Tarts ki, mert jutalom vár rád!

Drága Uram! Nyitott szándékozok lenni Feléd teljesen. Ámen

Így szól az Úr: Vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. (Zsolt 91,15)

Vannak teológiai elképzeléseink arról, hogy mi, miért van és milyen összefüggéseket vélünk felfedezni az Írásokból. Mindez semmit sem ér.

Inkább az a kérdés: Hogyan lehet szeretni Jézust? Ismerem és megőrzöm az Ő parancsait.Márpedig az Ő parancsai egyértelműek.

Merre indít ma a Szentlélek? Ő képes a nyomorúságból kimenekíteni, még akkor is, hogyha furcsa tájakon át vezet az Út.

Szentlélek! Kérlek segíts Rád figyelmesnek lenni. Irányításodat el szeretném fogadni. Ámen