A mai napon gyermekeim és férjem reggel elindultak Mamihoz (Szabolcs anyukája), én pedig szépen elterveztem a reggeli pirítós mellett mi is legyen a mai menetrendem. Dolog volt (és maradt is) bőven.
Szép tervet kovácsoltam amibe szinte minden benne volt, gardrób, háló, gyerekszoba és a földszint. Az előbbiekben pakolni és szortírozni is kellett, az utóbbiban csak takarítani.
A tervből végül a földszinti takarítás és a gyerekszoba összepakolása és kitakarítása valósult meg. A maradék időben igyekeztem elfogadni, hogy a derekam nehezen viseli a pocakom és a porszívót egyszerre, illetve a szekrény alá már nem tudok lehajolni, csak térdre ereszkedve érek célt.
Elég nehezen viselem a növekvő fizikai korlátokat, de mindenki megnyugtat, hogy én akartam magamnak és már nem tart sokáig, igaz egyre nehezebb lesz. :)
Azért örülök, hogy legalább ennyi elkészült és reménység szerint előbb vagy utóbb minden a helyére kerül. Csak ne lennék ennyire türelmetlen ...