József ezt mondta testvéreinek: Ne civakodjatok az úton! (1Móz 45,24)

Minden felmérésből az derül ki, hogy mi magyarok a legpesszimistábbak közé tartozunk. A bennünk lévő érzések jó részét „elleshettük” a szüleinktől és egyszerűen az van, hogy bármilyen helyzetből képesek vagyunk kihozni, hogy az miért nem jó nekünk. Így még segíteni sem tudunk egymásnak és ennek az a következménye, hogy a segítő és a segítséget elfogadó sem örülhet.
Bármennyire is pesszimista a környezet, próbáljuk azt meglovagolni és kihozni belőle a jót. Nagyon figyelmesnek kell lennünk, mert a pesszimizmus jegyei mindenkiben megvannak és könnyen tudnak hatni egy-egy helyzetben.
Ennek az évnek az igéje: Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róm 12,21)

Nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt! (5Móz 30,14)

Egyszer Jézus valakinek azt mondta: Nem vagy messze az Isten országától.
Másképp fogalmazva ez azt jelenti, hogy nem vagy ott. Vannak, akiknek szimpatikus és egyet is értenek a hallottakkal, de mégsem szánják rá magukat, hogy cselekedjék is, amit hallottak. Miért?
Lustaságból. - A lustának még kenyér sem jár.
Mert az olyan utópisztikus. - Amit Isten megígér, azt veheted úgy, hogy be is teljesült.
Idejét múlt. - Annyira mai, hogy a legújabb pszichológiai tudományok kezdenek hasonló nyomon haladni, amit már a Biblia régen leírt.
Nem tudnék ilyen lenni. - Pedig ez az igazi lehetőség, hogy szabad légy.
A vesztesek tesznek így. - Ezt mondja az, aki még nem érte el azt, hogy elégedett legyen azzal, amije van.
A mai világban öngyilkosság ilyennek lenni. - Amíg nem így teszel, nem is élsz. Az adót el lehet kerülni, de Isten nélkül a halál az biztos.

Én új eget és földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. (Ézs 65,17)

Nem rég Zsófi különös csillogással a szemében mesélte, hogy majd őt is feleségül veszi valaki. Kérdeztem, ki lesz az? Akinek én szép vagyok. - szólt a válasz. Zsófi még nincs 5 éves, de foglalkoztatja őt az, hogy milyen lesz, amikor őt választja valaki. Egyébként a tegnap nem említettem meg, pedig inkább oda lett volna illő, hogy Zsófi nagyon szép királylányt vágott ki papírból, melynek formáját is ő tervezte meg. Az óvó néni is megdicsérte őt kreativitásáért.

A Vőlegény egyszer csak megfogja a kezét a Menyasszonynak és ekkor már teljesen mindegy, hogy mi volt előtte.
Minél jobban kötődünk Istenhez, minél jobban hallgatunk Rá és tesszük azt, ami Neki tetszik, annál jobban vágyunk arra, hogy legyünk már Vele és hagyjuk itt ezt a helyet. Vannak, akik sokat szenvednek ezen a földön és belekapaszkodnak Jézusba. Milyen szép és dicsőséges is lesz az esküvő, amikor már Férj és Feleség együtt van, szétválaszthatatlan egységben!

Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek! (Ez 20,44)

A művészeti ágak közül egyre többet szeretnénk bemutatni gyerekeinknek. A festészet, zene, tánc, Dé konyhaművészete nagyon fontos nekem is. Úgy hatnak ezek rám, hogy jónak és színesnek érzem az életemet. Gergő mostanában többször bekapcsolja a CD lejátszót és táncolunk. (botlábam van) Zsófival és Gergővel énekelni szoktunk, az autóban szinte mindig. (rossz a hallásom)

Az ilyen érzelmek fontosak számomra is, még ha gyakran vaskalapos reformátusnak, puritánnak is tűnök. Vannak profi művészek, akik mind pozitív, illetve negatív értelemben is képesek műveikkel mély benyomással lenni rám. Vannak, akik a Bibliát is művészeti remeknek tartják és rengeteg embert meg is ihletett a tartalma.

Ezek mind érzelmek és az agyunk fele nagyon fontosnak tartja ezeket, de ott van a másik fél agyunk is, amely levonja a következtetéseket. A művészetet lefordítja és értelmezi. Keresem a mondanivalót és, hogyha ezt az Úr nélkül teszem, akkor bizony a Biblia sem mutatja meg önmagában a lényeget. Bármennyire is törekszünk a szépre és a jóra, az életünk gonosz és a tetteink romlottak.

Az Úr úgy rendelte, hogy csak az Ő közösségében, gyülekezetében élünk igazán.

Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. (JSir 3,24)

A munkám inkább a háttér munkáról szól. Akkor végzem jól, hogyha nem is kerül előtérbe a tevékenységem, csak az eredmény a lényeg, amelyet hatékonyabb előrehaladás érdekében hasznosíthatnak mások. Tartozom azzal, hogy ezt a tevékenységemet a munkáltatóm érdekében végezzem, hiszen ő adja a fizetésemet. Fizetésért dolgozom és azért, mert saját érdekem, hogy kifizethessem a számláimat, enni kaphassanak a gyerekeim és még ezen felül is legyen, amire szükségünk van. A fizetésemet és az esetleges jutalmat a ledolgozott munka után kapom.

A szolgaság mást jelent. Azért szolga, mert többet és előre kapott valamit, amit nem tud ledolgozni, ellentételezni. Egy szolga nem dugja földbe a fejét és nem cselekszik gondolkodás nélkül. Inkább nagyonis végiggondolja azt, hogyan tud jó szolgálatot teljesíteni. Tisztában van azzal, hogy ki az Ura és kinek tartozik hűséggel és jó szolgálattal. Nem esik kétségbe a helyzete miatt. Az Úrnak a tisztelettel tartozom, és azzal, hogy Ő legyen az első helyen, hiszen Neki köszönhetem a lelki életemet és a szívemet. Benne megbízom és legjobb tudásom szerint cselekszem azt, amire kér. Egy szolga, így én sem jutalmat várok. Tőle már megkaptam a fizetséget és Ő már előre többet adott, mint amennyit egész életem szolgálatáért érdemlek. Azért vagyok szívesen és örömmel az Ő szolgája, mert Ő ezt nem hánytorgatja fel nekem, hanem inkább arról van szó, hogy mindig velem van és nem hagy el sem örömömben és bajomban sem.

Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál! (Ézs 63, 19)

Vannak szálak, amik idekötnek minket és nincs szándékunkban elengedni. Ezek Isten és közém ékelődnek. Dé mondaná, hogyha így gondolkodok, akkor mentem volna el inkább remetének. Pedig itt ezen a földön is szeretnék és próbálok teljes életet élni. Vannak szeretteim és én ragaszkodom Dé-hez és másokat is szándékozom szeretni. Ilyenkor inkább arra gondolok, hogy nem szeretnék túlságosan például a pénzbe kapaszkodni, vagy arra helyezni a hangsúlyt, hogy a karrierem fontos. Ma küldött nekem Dé egy linket, egy pár soros bejegyzést olvashattam a jó pasiról. Benne az állt, hogy az istenfélő pasi még szexis is. Na, én istenfélő vagyok és Istent szeretném az első helyen tudni. Akkor tudok Istenhez a legjobban ragaszkodni, hogyha minden dolgot, amit esetleg jobban szeretnék a Vele való kapcsolatnál, hátrahagyok.

Bárcsak! Milyen mély vággyal írhatta le Ézsaiás ezt a felkiáltást?! Ilyen vágy csak azokban születhet meg, akár az árral szemben úszva is, akik mindent úgy tesznek, ahogy az Istennek tetszik. Akkor valóban nem marad más az ilyen embernek, csak az ő Ura. Mivel mi Dé-vel egymást választottuk, közösen haladunk az úton. Egymás kezét fogjuk és úgy haladunk előre és Isten minket vágyakozva vár. Ez a fajta vágy az, amit teljes egészében érdemes megélni és átérezni.

Az Úr ad nekem erőt. (Hab 3,19)

Ma a végéhez közel jutottam egy nagy munkának. 2 hétig többet kellett dolgoznom, mint általában, de most már minden sínen van. Ennek az volt a következménye viszont, hogy kevesebbet voltam otthon és Dé-re még több feladat hárult.

Ő viszont nagy türelemmel volt végig és sok erőt láttam benne. Ez az ige Dé-nek szól az én olvasatomban. Dé-nek jó kedve, a gyerekekkel pedig minden rendben volt. Az otthoni teendőket Dé elvégezte és még arra is maradt energiája, hogy nekem is segítsen, sőt még egy masszázst is kaptam.:) A napok végére már nem sok energiánk maradt, de az erőt elkértük és megkaptuk, amennyire szükség volt.

Családi fotó

Elkészült rólunk az első igazi közös kép. Ezek vagyunk mi öten.

Dávid ezt mondta az Úrnak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg,
Uram, a te szolgád bűnét! (2Sám 24,10)

Komolyan vesszük-e azt, hogy Krisztus az összes bűnünket magára vette és végig ment velük a keresztre? Pontosan még a mai napig sem értem a dolgot, de látom a valóságot, hogy Jézus miattam is és helyettem is szenvedett és halt meg. Ezek miatt Isten engem igaznak és szentnek tart és nem tulajdonít nekem bűnt. Hiszem-e ezt? Akkor válik egyre hihetőbbé és nyilvánvalóbbá ez számomra is, hogyha én is gyakorlom a megbocsátást. Azt állítom, hogy szeretem Dé-t. A szám szól, de vajon a tetteim is ezt bizonyítják? Sokszor nem. Bánom én ezt nagyon, de ez az igazság. Amikor felhánytorgatom neki a hibáit, mulasztásait, akkor nem szeretem őt.

Mondhatná valaki, hogy hát a szeretet őszinte és szeretet örül az igazságnak! Miért nem mondhatom neki szeretettel, hogy ez és ez a hibája? Igen ám, de ott van az is, hogy a szeretet mindent remél. Ez azt jelentheti, hogy habár tudok a hibájáról és rossz dolgairól, mégis a jó dolgaira koncentrálok. Azzal szeretem őt, hogy nem hánytorgatom neki fel a rosszat, hiszen jogom sem lenne hozzá, és együtt örülök vele a jó dolgokért. Dé már régóta mondja, hogy egyáltalán nem érzi azt, hogy szeretem, amikor emlékeztetem őt a hibáira, de ez nem talált nálam halló fülekre. Körülbelül eddig. 2006.02.11 óta vagyunk házasok, de most tudtam megfogalmazni, hogy miért is van igaza Dé-nek.

Dé bocsásd meg az emiatti szeretetlenségemet! Remélem, fordulóponthoz érkeztünk!:)

Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? (Ézs 40,13)

A családi barátainkkal olyan dolgok történnek mostanában, hogy csak lesek. Nem emlékszem, hogy velünk történt volna hasonló súlyú próba. Barátaink imádkoznak és sok mindent megértenek a helyzetükből. Beszéltünk Dé-vel arról, hogy mi tudnánk-e ennyire önfeláldozóak lenni, mint amennyire a barátaink. Nem tudom megmondani, de talán szívem mélyén sejtem, hogy nem lennék rá képes. Saját erőmből biztosan nem, azonban az Úr a legnehezebb helyzetekben adja az erőt.

Hiszem, hogy barátainkat Isten helyezte ilyen nehéz helyzetbe és ők úgy néz ki, hogy kiállják a próbát. Sokszor nem látjuk pontosan, hogy Isten, mit, miért tesz, de Ő a gyermekeit olykor ostorozza, fenyíti. Az Úr lelke viszont bizonyságot tesz ilyenkor is nekünk, hogy nem kell félnünk, mert Ő velünk van és mi az Övéi vagyunk. Minden, ami történik velünk, a javunkra van és a nehézségek közepén tapasztalhatjuk meg az Erős Lelkét igazán.

F és N, bízzátok továbbra is az életeteket Őreá!

Emlékszem, hallottam valakitől azt, hogy őt nem fenyítette meg az Isten. „Vajon valóban Isten gyermeke vagyok?” – kérdezte őszintén. A bennünk lévő Lélek tesz bizonyságot, hogy az Övéi vagyunk, mert minden Hozzá megtérő ember tudja azt, hogy őt elpecsételte az Úr. Nem kell elbizonytalanodnunk! Én is azok közé tartozom, aki nem nagyon kaptam fenyítést, de az Úr tudja, hogy Ő engem, hogyan vezet és nevel .

Istened, az Úr, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. (5Móz 2,7)

Ma is hallgattam a rádiót, mialatt dolgoztam és a műsorvezető a betelefonálókkal kereste, hogy ki legyen „A nap királya”. Jó tett helyébe, jót várj alapra helyeződött a hangsúly és arról volt szó, hogy a mai világban is érdemes segíteni egymásnak. A elveszett pénztárcát visszaadó, a stopposokat felvevő és mások is voltak, akik pályáztak a címre.

Az Isten Igéje iránti éhínség nem csak a világban tapasztalható, hanem gyakran a hívők között is. Amikor hajlamosak vagyunk inkább a magunk bajával törődni és nem vesszük észre, hogy a mellettünk élő ember nyomorúságán talán mi lennénk azok, akik segíthetünk, megfeledkezünk arról, hogy a mi Istenünk Kicsoda is. Bolyongóvá válunk, keressük a helyünket különböző gyülekezetekben, vagy éppen a templom padjában állandó helyünk van, de csak a létszámot növeljük. Nem lakunk jól, mert nem gyakoroljuk azt, amit hallunk. Tisztában kell lennünk, hogy Krisztus Testrészeként, mi is eledelül kellene legyünk egymásnak és másoknak is.
A pusztában szükség van a mannára.

Szeretnék jóízű és tápláló manna lenni!

Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. (Zsolt 8,6)

Sok mindenre képesek vagyunk mi emberek. Találékonyak vagyunk és együttműködünk még így bűnösen is, hiszen eszünkkel felfogjuk, hogy a közös erő nagy hatékonyságra képes.
„Nobody is perfect, but a team can be!” –tartja a mondás. És igen, képesek vagyunk például számítógépeket alkotni, vagy kirepítjük magunkat az űrbe. Könnyebbé tudjuk tenni az életünket és akár munka nélkül is képesek vagyunk nagy gazdagságban élni.

Azt viszont a legtöbb ember érzi, hogy valami nincsen rendjén. Vannak, akik eljutnak odáig, hogy kimondják, nem elégedettek az életükkel.

Az emberi lét értelme csak Istennel magyarázható. Hogyha a Vele való kapcsolattal baj van, akkor lehetek bármennyire is ügyes és okos, nem fogom megtudni, hogy mit jelent a dicsőség és méltóság koronája. Nem mintha én már elértem volna, de futok, hogy elérjem. Szaladok Istenhez és Ő egyre közelebb vonz magához. Ő megígérte nekem is, hogy hasonlókká leszünk Hozzá. Micsoda ígéret!

Ezen a héten Dé volt a gyerekekkel még este is. Nagy szolgálat, amit ő tesz és én nem is fejezem ki érthetően a megbecsülésemet. Sőt, van amikor éppen az ellenkezőjét teszem, még rakok rá terhet. Dé ettől függetlenül teszi a dolgát és nagyon jófej gyerekeink, finom és jó ételeink, tiszta és jó illatú ruháink, praktikusan és ízlésesen berendezett, takaros lakásunk van és mellesleg szeret is engem. J Mindehhez kellett például Dé okossága, ügyessége, alkotókészsége, szorgalma, bölcsessége. Nyugodtan írhatom Dé helyett is, hogy ezalatt ő is egyre közelebb kerül Istenhez.

Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a felkelő nap reggeli fénye. (2Sám 23,3-4)

Megszokásból én is hajlamos vagyok, hogy minden vezető politikusunkat gerinctelennek tartsam. Gyakran azt látjuk, hogy minden vezetőnk a maga hasznára törekszik és meg is ideologizálja, hogy ezzel másoknak is segít.

Előfordult már velem is, hogy az én érdekeimet kerestem és eközben azzal áltattam magam, hogy egyúttal másoknak is segítek. Nem gondolnám, hogy ilyen esetben úgy fénylenék, mint a felkelő nap reggeli fénye.

Akkor mit tegyek? Legyek olyan, aki csak a másik ember érdekeit veszi figyelembe és helyezzem a másik érdekeit a magam elé? Ugye sántít ez a dolog is. Ez olyan álszent dolognak tűnik, mondaná Dé is. Ez a fajta humanista viselkedés nem vezet, illetve vezetne semmire. Akkor mi a megoldás?

Van, amikor már rutinból is a rosszat választom. Isten törvényét betartva tudnék a felkelő nap reggeli fénye lenni. Ezt viszont a magam erejéből képtelen vagyok megtenni. Magasabbra kell tenni a mércét. Meg kell tisztítanom magamat a megszokott sémáktól és Jézusnak hagyok helyet, hogy Ő cselekedjen bennem és így rajtam keresztül másokon is Ő segítsen.

Ez nem hangzik túl gyakorlatiasnak? Először is be kell látni, hogy Isten nem miattam Van. Ő nem az én eszközöm, hanem pont fordítva van. Minden az Istenért teremtetett és akkor vagyok a helyemen, hogyha az Ő szándéka szerint végzem a dolgomat. Meg kell térni Hozzá. Tudni kell, hogy nélküle csak összezavarsz mindent. Nélküle semmit sem tudsz jól tenni. Miután megbántad, hogy Nélküle próbáltál boldogulni, már tudni fogod azt is, mit jelent Jézust behívni az életbe.

Légy a felkelő nap reggeli fénye!