Lilla új ágyrácsot kapott, amit Gábor hozott el az Ikea-ból. Gergő, gyere próbáld ki. Nagyon kényelmes az ágyam😊 - mondta Lilla elégedetten

A fiú még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult és megcsókolta őt. (Lk 15,20b)

Az a jelenet jutott eszembe, ahogyan az Úr rám tekinthetett, miközben botladozva megpróbáltam közelebb kerülni Hozzá. Az ördög szánalmas, szerencsétlennek tartott, és nevetségesen értéktelennek. Az Úr viszont máris a segítségemre indult és amikor odaért hozzám, átölelt és biztosított arról, hogy Ő szeret és nem fog elhagyni soha. Ő aztán kezébe vett és formál engem. Biztos vagyok abban, hogy most már más szemében is egyre értékesebb vagyok, azonban tudom, hogy mindez az én Uram érdeme és hálás a szívem Felé.

Habár szülőként a gyermekeinket megpróbáljuk úgy nevelni, szeretni, óvni, ahogyan ezt Tőle megtanultuk, abban bizonyosak vagyunk, hogy a gyerekeink is csak az Úrnál vannak jó kezekben.

Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. (2Móz 3,14a)
 
A tegnap este Lilla nagyon sírt. Dé végül átvette az altatás szolgálatát és Lilla pár perc alatt el is aludt. Nem voltam jó helyettesítője "anyának".

A Jóistent sem lehet helyettesíteni senkivel és semmivel.

Mi Atyánk! Te Vagy és én pedig a Te kegyelmedből vagyok. Ámen

Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. (1Móz 28,17)

Ma reggel ébredeztem és hallottam, ahogy Lilla mocorog a szobájában és tudtam, hogy hamarosan elindul felénk. Nagyon vártam őt és a nyitott ajtónk előtt meg is jelent. Figyelmesen körbenézett és miután meglátta a mosolygó arcunkat, kitörő örömmel mászott az ágyunkig.

Tudjuk, hogy az Igazság Háza előtt nem állhatunk meg a saját erőnkből. A mi Édesatyánk karjaiban viszont nem kell semmitől sem tartanom, mert Ő azt mondja nekem is, hogy: Enyém vagy!

Jézus! Testet öltöttél és szenvedtél, hogy akaratod szerint Tiéd legyek. Te eljöttél, hogy megkeress a leglehetetlenebb helyeken és magaddal vigyél.  Ámen

Borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt. Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének. (5Móz 26,10-11)

Lilla az este túlpörgött. Kényszerítve elaltatni nem lehet. Szóltam a nagyoknak, hogy csendesedjenek el, imádkoztunk. Dé türelmesen kivárta, hogy Lilla odabújjon mellé és aztán hamarosan el is aludt.

Igazságot és valóságot látni akkor tudunk, amikor leborulunk és hallgatunk.

Drága Szentlélek! A gyakorlat nélkül minden csak szócséplés, azonban Te munkát adsz nekem. Ámen

Ki akar még önként, bőkezűen adakozni az Úrnak? (1Krón 29,5)

Lilla ma is jókedvűen adakozott és reggeli mosolycsokrával levett minket a lábunkról.

Milyen adakozást szeret még az Isten? A teljes odaszánást.

Hogyha eltervezem, hogy rendszeresen írok igemorzsát, akkor azt csak teljes szívből, jókedvvel érdemes megtennem. Hogyha a Szentlélek arra indít valakit, hogy  pénzadománnyal segítsen egy közösséget, azt is szívesen és semmi viszonzást nem várva tegye.

Drága Krisztusunk! Te mindenedet odaadtad értünk, értem a kereszten. Szentlélek! Te is Magadat adod és köztünk jársz. Ámen

Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. (2Kor 3,4)

A tegnap volt Lilla keresztelője. Zsolt Micimackóról és a hűségről prédikált.:)
Az új rajzfilmben Róbert Gida elmegy otthonról és hátrahagy egy levelet, amiben szerepel a „RÖGVEST” szó. Micimackóék úgy gondolják, hogy Róbert Gidát elrabolta egy Rögvest nevű szörny. Ők hűségesen elkezdik keresni Rögvestet és Róbert Gidát. Azzal folytatta, hogy mi is hűségünket fejeztük ki szavak nélkül, amikor több gyermeket vállaltunk, annak ellenére, hogy sokan vannak, akik egyenesen óvnak a sok gyerektől, vagy éppen felelőtlenségnek tartják a mai időkben.
Ha a költségvetésem alapján cselekednék, akkor nemhogy gyerekem, de még feleségem sem lenne. Ha hanyag volnék, „ahogy esik úgy puffan” szindrómával, akkor pedig nem varrnék felelősséget a nyakamba azzal, hogy gyereket vállalok.

Azt szeretném írni, hogy bízok Istenben.

Nem azért, mert abból indulok ki, hogyha én megteszem a tőlem telhetőt, akkor Ő is megteszi az Ő dolgát és megvéd. Ez nem egy automata rendszer. Törvény szerint semmi követelésem sem lehet Isten felé, bármennyire is jól szeretném tenni, vagy teszem a dolgomat.
Azért bízhatok Benne, mert Ő emberi testet öltött és halálával megmentett attól, hogy vesztembe rohanjak és gyermekévé fogadott.

Már több mint egy hete ...

Szóval, mint a címből is kiderül és alább már a férjem is leírta Lilla megszületett, már pontosan 10 napja.
A szülés maradandó élményeket okozott bennem. Az, hogy elindultunk a császármetszés felé, hogy felmerült az, hogy elaltatnak és nem látom rögtön Lillát eléggé rosszul hatottak rám.
Igazából agyilag és értelemmel tudom miért kell a császármetszés adott esetben és mindenekelőtt az élő egészséges gyerek a cél. Mégis átélve a lehetőséget megrémültem, sohasem játszottam magamban végig ezt a lehetséges utat.
A szüléssel kapcsolatban még rakom össze a mozaikokat, villannak be részletek, de inkább csak érzéseim vannak az eseményekkel kapcsolatban.
Ami biztos, hogy eddig még sohasem utaztam mentővel, most az is megtörtént. A mentősök nagyon rendesek voltak, bár először a gyerekklinikára kanyarodtak velem, és szólnom kellett, hogy eggyel odébb van a cél.
Az itthoni eseményeket anyukám és a nagyim koordinálta aznap, köszönet nekik érte.
Ha már köszönet, akkor köszönjük a családjainknak és Rózsika néninek a nekünk nyújtott segítséget. Hálásak vagyunk érte, még ha nem is mindig látszik.

Ha majd összeállnak a mozaikok és csendesednek az érések én is jövök egy születés történettel.

Addig is eltelt egy hét, mióta hazahoztuk Lillát. Alakul a nagy család.
Hol kisebb, hol nagyobb súrlódásokkal. Csiszolódunk össze újra, és keressük a helyünket az új helyzetben, és részemről keresem az egyensúlyt is.
Friss 3 gyerekes anyaként rögtön másnap Zsófi került előbb az ügyeletre, majd a gyereksebészetre vakbél gyanúval, Hála Istennek nem volt semmi végül.
Másnap saját gyerekorvosunk gyógyszert írt, és kiderítette a felső légúti problémát újfent.
Szóval az elmúlt héten volt újszülött és beteg gyerek egyaránt.

Várjuk a jövő hetet és bízunk, hogy minden egyre jobb és jobb lesz :)

Jézus így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bûneid." (Mt 9,2b)

Mivel tudom, hogy bűnösek vagyunk és tisztában vagyok azzal is, hogy miattam is van szenvedés ezen a földön, a tegnap féltem.
Ez úgy volt, hogy Erzsi telefonált, Dé 2 perces fájásokkal a mentővel a korház felé tart. Nagyon izgatott voltam és örültem, hamarosan láthatom Lillát. A munkahelyemről gyorsabban értem a korházba, mint a mentő és az orvosunkat megcsörgettem a portán keresztül, de ő éppen államvizsgáztatott. Elmentem a szülőszobák előtti váróba és ott mondták, hogy mindenről tudnak és nyugalom van. Megérkezett Dé. Bevitték, megvizsgálták és közölték velem, hogy hamarosan szülünk és bekísértek az egyik szülőszobába. Dé saját lábán 2 percre rá jött át a vizsgálóból a szobába. Nagyon lehetett látni az arcán, hogy már sok fájáson túl van. Csak annyit mondott erről, hogy nagyon fáj, de semmi jajgatás nem jött ki belőle. Minden a legnagyobb rendben zajlott. Dé mondta meg nekem, hogy eltűnt a méhszáj és segítettem őt felfeküdni az ágyra. Az új orvos bejött, bemutatkozott és nagyon megnyerő volt. Pillanatok alatt elfogadtatta magát Dé-vel is. Úgy nézett ki, hogy sima szülés lesz. A burok még zárt volt, vártunk a szülésznőnkre. Késett, így az új orvosunk elkezdte és burkot repesztett. A magzatvíz tökéletes volt. Ezután vártunk és reméltük, hogy Lilla hamarosan eléri a szülőcsatornát. Lehetett látni, hogy valamin nagyon gondolkodik az orvos. Én vizes ruhával borogattam, Dé-t és közben próbáltam mértékkel bátorítani a feleségemet. Aztán bejött egy másik orvos és láttam a tekintetén, hogy gáz van. Na ekkor kezdtem el félni! Az orvosunkból nem akaródzott kijönni, de végül mondta, hogy még egy fájást megvárunk és ha addig sem semmi, akkor megyünk a műtőbe. Rossz volt a CTG. Dé erre nagyon elcsüggedt. De aztán jött a fájás és megpróbálta összeszedni az összes erejét, én közben magamban imádkoztam. Dé-t a fájás után áttették egy másik ágyra, hogy elvigyék a műtőbe. Erre a szülésznőnk, aki időközben megérkezett mondta, hogy nincs még ennek vége, látott ő már olyant, hogy a műtőben jött ki a baba normál úton. Ekkor Dé nagyon összeszedte magát. Lehetett látni ahogy összpontosít és teljes erejével koncentrál, hogy kitolja Lillát. Sikeres volt a kísérlet. Lilla közelebb került a szülőcsatornához.
Erre az orvosunk is fellelkesedett, hogy a hüvelyi szülésnek nagy esélye van. Szólt, hogy fogjam és tartsam erősen Dé egyik lábát, a másikat tartotta a szülésznő. Az orvos elkezdte nyomni Lillát Dé pocakján keresztül, eközben a szülésznő a gátvédelemre figyelt. A doki miután megnyomta Lillát, mélyen érte nyúlt és beállította a fejét a szülőcsatornába. Eközben Dé alig ejtett ki egy pár nyögést a száján. A gyerek végül homlokkal előre érkezett ki és ahogy kihúzták lehetett látni, hogy Lilla nyakára a köldökzsinor kétszer is rátekeredett. Dé és Lilla kicsattanóan egészséges, most így különváltan is. Hála a mi Urunk kegyelmének!

Krisztus mondja: "Aki megtagad engem az emberek elõtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám elõtt." (Mt 10,33)

Mindennek ára van. Még a szeretetnek is. Ha szeretsz, akkor magadat kell adnod. Dé szereti Lillát és mostanában minden reggel úgy kel ki az ágyból, hogy a fél éjszakáját ébren töltötte, de Lilláért ez megéri. Hozzá kell tennem, hogy lövésem sincs, hogy milyen lehet a terhesség, de kívülről látom, hogy szenvedéssel jár. Dé ettől függetlenül örül, mert Lilla hamarosan megszületik.
Ilyen az életünk. Tesszük a dolgunkat, szolgálunk, szeretünk, magunkat adjuk és aztán elfogyunk. Közben bármi is történik velünk, az öröm és a hála megtalálható bennünk.
Isten is megfizette az árat a szeretetéért. Jézusban Önmagát adta és meghalt értünk.

Annak is ára van, ha valaki megtagadja Jézust.

LILICS

Lilics, azaz Lilla. Zsófi nevezte el így a kistestvért.
Szerinte ez egy nagyon jó név lesz neki. Egyelőre még csak bentre használjuk, ha kijön akkor Lilla lesz, legalábbis Zsófi ezt mondta.

Boldogok, akik békét teremtenek, mert õk Isten fiainak neveztetnek. (Mt 5,9)

Ma voltunk ultrahangon és Lilla bemutatta nekünk az arcát 4D-ben. Nagyon fotogénnek tűnik. Szép arca van, magas homlokkal. Nagyon örülünk Lillának és annak, hogy egészséges.

Mátyás (az ultrahangos) ha rossz hírt is kell közöljön a szülőkkel, képes őket úgy megnyugtatni, hogy nem mennek ki kétségbeesetten az ajtaján. Ezt egy korábbi alkalommal mesélte el nekünk, de hála Istennek, hogy Lilla és a placenta is kicsattanóan egészséges.

Mátyás rákérdezett, hogy tervezünk-e negyediket. Ő is nagycsaládos és már nagypapa is. Látszik rajta, hogy teljes meggyőződése van arról, hogy nagycsaládban élni ajándék.

Lilla

Lilla már szerepel a gyermekek között, de még a pocakban éli kis világát.
Az életünkben nagyon sok minden történik és változik, ahogy készülünk és várjuk a megszületését.

Zsófi számára már teljesen érthető dologról van szó, és gyakran beszél róla, a múltkor éppen szomorkodott, hogy még nem jött ki, pedig neki hiányzik. Lelkesen segített ruhákat pakolni és a játékai közül is félretett már néhányat a húga számára. A főnyeremény persze az új szekrény, amelyen tükrös ajtó van és illegetheti magát előtte.

Gergő más tészta. Nem igazán foglalkozik a hasammal, néha odajön rábök a melleimre és közli baba, de mostanában már kétszer sikerült a hasamra mutatnia :). Ami számára jókora változás, hogy letettük a babkocsit, már csak gyalogosan, vagy motorosan közlekedünk Martonvásár utcáin.

Szabolcs sokat dolgozik, szerintem egyre inkább tisztában van mi vár rá. Jelenleg rettentő jól viseli terhes felesége nyűgjeit.

Én már érzem, hogy fizikailag más a terhelhetőségem és lassabb vagyok, pedig még van hátra minimum 8 hét. A lassulást jelzi, hogy tegnapi sétánk alkalmával Zsófi az utca végéről visszakiabál nekem: Anya, gyere már gyorsabban, lassú vagy! (én az utca felénél ha tartottam).
Jelenleg tehát a várakozás és a türelem dominál, amíg megérkezik Lilla. És utána jön az őskáosz :)

A életünk folytonos fejlődés, ahogy Szabolcs szokta mondani.