Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az Úrnak a szavára. (Jer 42,6a)

Jézus így szólt Péterhez: "Amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod." (Jn 21,18)

Az élõ Úrra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond. (2Krón 18,13)

Jézus Krisztus mondja: "Nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." (Jn 5,30)

Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívbõl örüljetek vele mind, akik gyászoltátok! (Ézs 66,10)

Pál írja: Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért. (Fil 1,3-4)

Ti az Úrnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok. (5Móz 14,1a)

Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" (Gal 4,6)

(Barnabás és Pál,) és így kiáltottak: „Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van (ApCsel 14,15)

Amit eddig ismerünk, bonyolultságot tekintve, az ember a legbonyolultabb, akit Isten megteremtett. Tudunk érezni, gondolkodni és van akaratunk is. Isten annyira tiszteletben tartja a személyemet, hogy Ő akkor lép be hozzám, hogyha hívom Őt. Ő szövetséget kötött népével és miután meghívtam magamhoz Őt, velem is szövetségre lépett. Ő hűséges a szövetségében és azt teszi, ami a legjobb. Ő a folyamatos munkáját, engem abszolút figyelembe véve végzi. Ő teremtése vagyok és Ő ellátott engem érzésekkel, gondolatokkal, akarattal. Ezen felül több módon is eljuttatja hozzám az üzenetét, hogy a szeretetét fogadjam be a rendszerembe és hagyjam, hogy tovább menjen belőlem.

Uram! Nem ismerem magam úgy, ahogy Te ismersz. Éppen ezért szükséges, fontos és sürgős, hogy Neked engedelmeskedjek. Ámen

Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. (Jer 32,39)

Mindenkinek van egyfajta fontossági sorrendje a hétköznapi élet tekintetében. Ez meglátszik abból, amit gondol, mond, cselekszik. Nincs szupernorma, mert Isten sokféléknek teremtett minket és ebből kifolyólag máshol, másképp gyarapítjuk a talentumokat, azaz végezzük el a feladatokat. Nem ajánlatos azonban az önmagunk ostorozása, hogyha hibákat követünk el, nem kell visszafelé tekintgetni és a rossz döntéseinken rágódni. Ha megtesszük, akkor ebből látszik, hogy büszkék, gőgösek vagyunk.

A közös bennünk az új szív, melyet Krisztus küldött el nekünk. Tekintsünk előre, tekintsünk Istenünkre és Ő kreatívan beleszövi hibás döntéseinket is az Ő akaratába. Az Ő gyermekei mindenből profitálnak.

Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? (Zsolt 27,1b)

Közelebb kerültél-e az igazsághoz, hogyha hiszel Isten létezésében? Nem nagyon. Régebbi időkben a legtöbben hitték, hogy van Isten, mégis a történelem tele volt rettegéssel.

Kérdés az, hogy ki az, aki Rá is bízza az életét? Te Rá bízod?

Alkotónk! Ma ünnepelek, mert egyetértéssel fordultunk Dé-vel Hozzád. Ámen 

Nyilvánvalók a jó cselekedetek, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el. (1Tim 5,25)

Az Igazság megköveteli, hogy mind a jó és mind a rossz cselekedetnek, következménye legyen.

A legtöbbször nem is látjuk át, nem akarunk tudomást szerezni arról, hogy milyen lavinákat indítunk. Amikor jót teszünk, akkor is beindul a gépezet és áldásos eredményekkel jár, mert az Úr kihozza tökéletlenkedéseinken keresztül is a jót.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy meghálálod esetlen igyekezetemet azzal, hogy kegyelmezel, és jó sül ki belőle. Ámen

Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. (Mt 6,10)

A hétvégén voltunk játszóházban. Nagyon jót játszottunk. A felnőtteket is elbírta a csúszda. Olyan gyorsan telt az idő, hogy nem is vettük észre. Aztán szóltam Zsófinak és Gergőnek, hogy lassan indulnunk kell. Gergő jött is, de Zsófinak nem akarózott jönni. Zsófi kérte, hogy csak még egyet csússzon. Mondtam neki, hogy rendben, még egyet csúszhat és addig Gergőt felöltöztetem, de aztán jöjjön, mert lejárt az időnk. Vártam, de Zsófi mégsem jött vissza. Aztán elkezdtem keresni őt és a sok gyerek közül kiszúrtam őt, ahogy minket néz Gergővel és várja, hogy mit csinálok. Rászóltam, hogy azonnal jöjjön. Jött is aztán sietve.

Talán így érzünk mi belül. Szeretnénk, hogy úgy legyen, ahogy mi akarjuk, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy az Atyánk akarata szerint kell cselekednünk. Abban vagyok biztos, hogy Ő tudja, hogy mi a jó nekem. Hiszen Ő teremtett engem, ezért figyelek Rá és megkérdezem Tőle, hogy mi legyen?