Lilla már szerepel a gyermekek között, de még a pocakban éli kis világát.
Az életünkben nagyon sok minden történik és változik, ahogy készülünk és várjuk a megszületését.
Zsófi számára már teljesen érthető dologról van szó, és gyakran beszél róla, a múltkor éppen szomorkodott, hogy még nem jött ki, pedig neki hiányzik. Lelkesen segített ruhákat pakolni és a játékai közül is félretett már néhányat a húga számára. A főnyeremény persze az új szekrény, amelyen tükrös ajtó van és illegetheti magát előtte.
Gergő más tészta. Nem igazán foglalkozik a hasammal, néha odajön rábök a melleimre és közli baba, de mostanában már kétszer sikerült a hasamra mutatnia :). Ami számára jókora változás, hogy letettük a babkocsit, már csak gyalogosan, vagy motorosan közlekedünk Martonvásár utcáin.
Szabolcs sokat dolgozik, szerintem egyre inkább tisztában van mi vár rá. Jelenleg rettentő jól viseli terhes felesége nyűgjeit.
Én már érzem, hogy fizikailag más a terhelhetőségem és lassabb vagyok, pedig még van hátra minimum 8 hét. A lassulást jelzi, hogy tegnapi sétánk alkalmával Zsófi az utca végéről visszakiabál nekem: Anya, gyere már gyorsabban, lassú vagy! (én az utca felénél ha tartottam).
Jelenleg tehát a várakozás és a türelem dominál, amíg megérkezik Lilla. És utána jön az őskáosz :)
A életünk folytonos fejlődés, ahogy Szabolcs szokta mondani.