Így küldte el testvéreit, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton (1Móz 45,24)
János 3. leveléből olvastunk. Az elsőségre törekvő emberről szólt az ige. Aki azért hajt, hogy másokat lehagyjon, abban békétlenség van és békétlen másokkal is. Az irigység is például békétlenséget szül. Józannak kell lenni, hogy ne engedjünk teret ezeknek. Azonban így is, ha magunkban bízunk, elbukunk. Imáimban konkrétan megnevezem a rossz érzésemet és várok az igére, ami eszembe jut. Miután eszembe jut, nem jön automatikusan a békesség, de egyszer csak elmúlik a tusakodásom. A kegyelmes Isten szeretettel cseréli ki az egoista nézetemet. Van, amikor békességgel végzem a teendőmet és egy idő után felismerem, hogy nem szolgálja a jót. Akkor csak egyszerűen abbahagyom, amit eddig csináltam, de nem kell idegesnek lenni, vagy magamat rágnom azon, ami volt. Minden szépen egymás után következik. Békességgel állhatok elébe az előttem lévő újabb kihívásnak. Ha belül béke van, rendben van, mert békességem van az Istennel. A világban azonban nem lengethetem a fehér zászlót, mert harcban állok. Nem kell keresnem az ellenséget, mert ő talál meg, ő támad. De az ellenség nem az ember, hanem a bűn. A bűnös embert viszont szeretem, de az ellenségemet gyűlölöm. Ezért figyelmeztetem a bűn hordozóját. Nem húzódozok attól sem, hogy bíróság előtt kell megállnom. Ez a harc, amelyet vívok nem az én erőmből van. Eszköz szívesen vagyok az Úr kezében. Továbbá érdemes megjegyezni, hogy szabadságom van saját magamnak és másoknak is megbocsátani, Krisztusért.