Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; (2Kor 1,8-9)

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit! (Zsolt 118,17)

Atyám! A bennem lévő hit mondatja velem, hogy a Te országodban vagyok. Ezért akár élek, akár halok, a fiadként már mindent ennek az országnak az építésére tehetek. A látható világ felett is Te vagy az uralkodó, de a Te országod lelki. Ebben az országban a Te szereteted és békességed szabadon áramolhat. A Te országodban történhet meg az, hogy életemet békében, örömmel és elégedetten élem. A látható világban vannak most is konfliktusaim. Előfordul, hogy még háborgok is és fájdalmat okozok. Nem tűnök jobbnak a másiknál. Ilyenkor szégyellem magam és hálás vagyok, hogy máskor mégis használsz és a szeretetedet tudom tovább adni. Hirdethetem a nevedet is, mert Te ezt így jónak látod. Köszönöm! Ámen