Krisztus testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa õt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. (Zsid 5,7)
Mindenható Isten! Hogy feledkezhetünk meg arról, hogy Te vagy, Aki mindent a kezében tart? Memento mori. - Emlékezz, hogy meghalsz. A régieket is emlékeztetni kellett arra, hogy a saját életüket sem tartják a kezükben. Uram! Hozzád fordulok nincs más reménységem. Nem úgy megyek Eléd, mint aki már feladta. Hozzád jövök teljes bizalommal, hálával, örömmel. Hozzád jövök, mert szeretlek és Te jobban szeretsz engem. A Tőled kapott szeretet megerősít engem és Te elküldöd a Lelkedet is, Aki velem van. Neked köszönöm, hogy átélhetem életem hullámvölgyeit úgy, hogy a hit, remény és szeretet nem szűnik meg. Neked köszönöm, hogy támasz vagyok másoknak, miközben én Benned gyökerezem. Ámen