Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? (Ézs 40,13)

A családi barátainkkal olyan dolgok történnek mostanában, hogy csak lesek. Nem emlékszem, hogy velünk történt volna hasonló súlyú próba. Barátaink imádkoznak és sok mindent megértenek a helyzetükből. Beszéltünk Dé-vel arról, hogy mi tudnánk-e ennyire önfeláldozóak lenni, mint amennyire a barátaink. Nem tudom megmondani, de talán szívem mélyén sejtem, hogy nem lennék rá képes. Saját erőmből biztosan nem, azonban az Úr a legnehezebb helyzetekben adja az erőt.

Hiszem, hogy barátainkat Isten helyezte ilyen nehéz helyzetbe és ők úgy néz ki, hogy kiállják a próbát. Sokszor nem látjuk pontosan, hogy Isten, mit, miért tesz, de Ő a gyermekeit olykor ostorozza, fenyíti. Az Úr lelke viszont bizonyságot tesz ilyenkor is nekünk, hogy nem kell félnünk, mert Ő velünk van és mi az Övéi vagyunk. Minden, ami történik velünk, a javunkra van és a nehézségek közepén tapasztalhatjuk meg az Erős Lelkét igazán.

F és N, bízzátok továbbra is az életeteket Őreá!

Emlékszem, hallottam valakitől azt, hogy őt nem fenyítette meg az Isten. „Vajon valóban Isten gyermeke vagyok?” – kérdezte őszintén. A bennünk lévő Lélek tesz bizonyságot, hogy az Övéi vagyunk, mert minden Hozzá megtérő ember tudja azt, hogy őt elpecsételte az Úr. Nem kell elbizonytalanodnunk! Én is azok közé tartozom, aki nem nagyon kaptam fenyítést, de az Úr tudja, hogy Ő engem, hogyan vezet és nevel .