Istened, az Úr, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. (5Móz 2,7)

Ma is hallgattam a rádiót, mialatt dolgoztam és a műsorvezető a betelefonálókkal kereste, hogy ki legyen „A nap királya”. Jó tett helyébe, jót várj alapra helyeződött a hangsúly és arról volt szó, hogy a mai világban is érdemes segíteni egymásnak. A elveszett pénztárcát visszaadó, a stopposokat felvevő és mások is voltak, akik pályáztak a címre.

Az Isten Igéje iránti éhínség nem csak a világban tapasztalható, hanem gyakran a hívők között is. Amikor hajlamosak vagyunk inkább a magunk bajával törődni és nem vesszük észre, hogy a mellettünk élő ember nyomorúságán talán mi lennénk azok, akik segíthetünk, megfeledkezünk arról, hogy a mi Istenünk Kicsoda is. Bolyongóvá válunk, keressük a helyünket különböző gyülekezetekben, vagy éppen a templom padjában állandó helyünk van, de csak a létszámot növeljük. Nem lakunk jól, mert nem gyakoroljuk azt, amit hallunk. Tisztában kell lennünk, hogy Krisztus Testrészeként, mi is eledelül kellene legyünk egymásnak és másoknak is.
A pusztában szükség van a mannára.

Szeretnék jóízű és tápláló manna lenni!