Sok jó és örömteli dolog szerepel a bejegyzések között, de természetesen a Pipacs utcában sem mindig süt a nap.
Főleg nem ha az ember lánya feleség anya és ez mellett 36 hetes várandós, bár azt hiszem ez a terhesség kategória.
Az eddigi 8 hónap sem volt fenékig tejfel számomra, de most már végképp alig bírom elviselni magamat. Elsősorban saját magammal vannak problémáim, amiket remekül tükrözök a családom tagjaira.
Egyre türelmetlenebb, ingerlékenyebb és frusztráltabb vagyok. A Nagyim tegnap megnyugtatott, hogy már csak pár hét és jobb lesz.
Na ez az amiben nem vagyok teljesen biztos, bármennyire várom is az őskáoszt, azért félek is tőle. Gergő mostanában sokat hisztizik elég hangosan, Zsófi ellenkezik elég gyakran és mindehhez jön egy újszülött. Ezen gondolatok után végképp megijedek.
De bízom abban, hogy "az anyaméh gyümölcs jutalom", és képes leszek ebből a szemszögből neki indulni a következő napoknak, csak fentről és felülről lehet nyerni :)