A biciklis történethez tartozik egy másik sztori is.
Miután Zsófi megkapta a bringát természetesen Gergő is kereste, hogy hol az övé. A kisebb testvér sorsa őt sem kerülvén, megkapta a választ, miszerint otthon van, azt fogja használni, ami a Zsófié volt. Ez a válsz egy darabig kielégítette.
Már otthon a vacsorához készülődve ül az asztalnál, rám néz és közli: Anya, én nem kaptam játékot.
Félelmetes érzés volt. Anyai szívem facsarodott, mert természetesen szívem szerint mindent megadnék a gyerekeimnek, de hát ugye van józan ész és ha az nincs, akkor Isten szerencsére megteremtette a férjemet.
Szóval nyeltem egyet, és megígértem, hogy legközelebb ő kap játékot.
A dolog mélységét jelzi, hogy az esti imádságba is bele kellett foglalni.
Vasárnap megint előkerült a téma, Szabolcs már hajlott az indulásra, menjünk vegyünk dömpert, de most nekem is volt józan eszem és mondtam, majd ha arra járunk és lesz veszünk. (Hősnek éreztem magam a saját szememben, hogy lám milyen bölcs is tudok én lenni). Felajánlottam egyet a dugi könyvek közül, egy verdásat.
Na ez kiütötte a biztosítékot Zsófinál. Gergő megkapta a könyvet, Zsófi pedig rögtön sírva fakadt, hogy ő nem kap semmit. Hosszas elemző beszélgetés következett a bicikliről, a vásárlásról, és az ajándékozásról.
Mondjuk, azt tudni kell,hogy Zsófia fő szeretet nyelve az ajándékozás, és főleg a tárgyi dolgok. Semmi sem kidobható és eltehető, mindenről tudja kitől mikor kapta.
Szóval nehéz ügy lesz kialakítani az egyszer az egyik másszor a másik elvet, de mi próbálkozunk.