Szóval, mint a címből is kiderül és alább már a férjem is leírta Lilla megszületett, már pontosan 10 napja.
A szülés maradandó élményeket okozott bennem. Az, hogy elindultunk a császármetszés felé, hogy felmerült az, hogy elaltatnak és nem látom rögtön Lillát eléggé rosszul hatottak rám.
Igazából agyilag és értelemmel tudom miért kell a császármetszés adott esetben és mindenekelőtt az élő egészséges gyerek a cél. Mégis átélve a lehetőséget megrémültem, sohasem játszottam magamban végig ezt a lehetséges utat.
A szüléssel kapcsolatban még rakom össze a mozaikokat, villannak be részletek, de inkább csak érzéseim vannak az eseményekkel kapcsolatban.
Ami biztos, hogy eddig még sohasem utaztam mentővel, most az is megtörtént. A mentősök nagyon rendesek voltak, bár először a gyerekklinikára kanyarodtak velem, és szólnom kellett, hogy eggyel odébb van a cél.
Az itthoni eseményeket anyukám és a nagyim koordinálta aznap, köszönet nekik érte.
Ha már köszönet, akkor köszönjük a családjainknak és Rózsika néninek a nekünk nyújtott segítséget. Hálásak vagyunk érte, még ha nem is mindig látszik.
Ha majd összeállnak a mozaikok és csendesednek az érések én is jövök egy születés történettel.
Addig is eltelt egy hét, mióta hazahoztuk Lillát. Alakul a nagy család.
Hol kisebb, hol nagyobb súrlódásokkal. Csiszolódunk össze újra, és keressük a helyünket az új helyzetben, és részemről keresem az egyensúlyt is.
Friss 3 gyerekes anyaként rögtön másnap Zsófi került előbb az ügyeletre, majd a gyereksebészetre vakbél gyanúval, Hála Istennek nem volt semmi végül.
Másnap saját gyerekorvosunk gyógyszert írt, és kiderítette a felső légúti problémát újfent.
Szóval az elmúlt héten volt újszülött és beteg gyerek egyaránt.
Várjuk a jövő hetet és bízunk, hogy minden egyre jobb és jobb lesz :)