A Jel 15-öt olvastuk. János látta, hogy az üvegtenger a trónteremben tűzzel volt vegyítve, ellentétben a tiszta Jel 4,6-tal.
Mózes népe pedig a Bárány énekét énekli a mennyben. Isten népe közül senki sincsen a földön. Nyilvánvaló már Urunk szentsége, nyilvánvalók az igazságos ítéletek.
A hét angyal, 1-1 Isten haragjával teli aranypoharat vesz át. Az örökkön-örökké élő Isten pedig a szentélyében van és senki nem mehet be oda addig, amíg a csapások tartanak.
Az Édenkertben az angyal és az ember is megkérdőjelezte a törvényt és az Isten szuverenitását. Isten az embert kiűzte a Paradicsomból azzal az ítélettel, hogy meg kell halnia.
Ugyanezt a bírói székben ülő Szentséget írta le János, Aki érvényt szerez az igazságnak azzal, hogy a harag poharai kiöntésre kerülnek.