Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Róm 9,16)
Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, (5Móz 7,7-8a)
A szabad akaratról volt szó. Ha részletesebben is megvizsgáljuk, azt a következtetést kell levonjuk, hogy tudatunk, akaratunk létezik ugyan, de az nem szabad. Még a legegyszerűbb döntéseknél is megnyilvánul: például többféle ízű fagyiból is, hogyha például a citromosat választja az illető, valamiféle előzménye van a választásnak, ami eleve elrendeli, hogy a citromos fagyi mellé teszi a le a voksát. Hogyha pedig nem szabad az akarat, akkor miért van az, hogy vannak, akik nem üdvözülnek? Tudjuk, Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Felolvastunk a Római levél 9. részéből. Isten szeret minket. A sintoistát is szereti és engem is, aki keresztyén vagyok. Az Ő választása viszont megmásíthatatlanul az, hogy én keresztyén vagyok, a sintoista pedig, sintoista. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem ennek helyességét?
Isten nem okolható semmi rosszért, ami a világban van. A
legtöbb tévedés, és gonosz dolog (bűn) a Sátán és a bukott ember működésének
eredménye.
Isten megengedi a sok hamis vallás (és akár a névleges
keresztyénség) létezését, de hatalmas arra, hogy pl. egy sintoista kultúrában
felnövő embert is üdvözítsen.
Vannak olyan ún. rossz dolgok, amiket akár közvetlenül is
Isten okoz (lásd És 45:7), de mindazokkal neki jó céljai vannak (lásd: Róm
8:28), aztán vannak olyan jó dolgok, amiket csak mi látunk rossznak, de Isten
nevelő munkájának eszköze (lásd: Zsid 12:11).