Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. (1Jn 3,2)
Urunk! Most még úgy tűnhet, hogy nem nyilvánvaló a Te valóságod. Úgy tűnik, hogy nem Te vagy az abszolút, hanem relatív igazság az a világosság, amellyel rajtunk keresztül jelensz meg. Persze ez azért is lehet így, mert homályosítjuk a képet azzal, hogy a Te gyermekeidként a mai napig is követünk el bűnöket, vagy éppen nem akarunk kiállni a tisztességtelenség ellen. Te tudtad, hogy mit vállaltál fel, amikor gyermekednek fogadtál engem. Köszönöm, hogy megbocsátod bűneimet, vétkeimet. Igyekszem, hogy az objektív valóságot lássák az emberek rajtam keresztül is. Ámen