Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki vándorként csak éjjelre tér be? (Jer 14,8)
Mennyei Urunk! Néha nem tudatos bennünk, hogy Hozzád tartozunk és a Te országod polgárai vagyunk. Van úgy, hogy inkább kívülállóként szemlélődünk, minthogy aktív tagok legyünk. Hálás vagyok, amikor felismerve a teendőt, Te használod, amit odaadásommal, szolgálatommal nyújtok. Köszönöm, hogy nem utasítottál el és adott esetben munkálkodhatok, adakozhatok bőkezűen. Továbbra is nyitott, bőkezű, szolgálatkész szeretnék lenni. Tudom, hogy nem mindenki az én feladatom és figyelemmel, tapintattal teszem a dolgom. Mégis van, hogy nem látok az orromig. Viszont bízok Benned. Ámen