2014. február 20., csütörtök

Istenem, ne hagyj el késõ vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövõ nemzedéknek. (Zsolt 71,18)

Volt ott egy prófétanõ is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzsébõl. Nagyon elõrehaladott korú volt... Abban az órában õ is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. (Lk 2,36.38)


Mennyei Urunk! A világ a fiatalokban látja a jövőt, de Te nem veted meg, hanem használod az öregeket is. Ők is hirdetik tetteidet és dicsőítik nevedet a mi gyülekezetünkben is. Sokszor előfordul, hogy az idősebbek többen is vannak a templomokban. Nagy reménységgel és bizalommal nézek elébe a saját öregségemnek is. Te, ha úgy akarod, bárhol és bármikor használsz és az életem teljes ezzel. Ugyanakkor kérlek bocsásd meg nekem, amikor természetesnek veszem tetteidet és "megfeledkezek", dicsőíteni Téged. Tudom, hogy a szereteted irántunk egyáltalán nem magától érthető. Hálás vagyok azért, hogy Te mégis szerető Isten vagy, de azért is öröm van bennem, hogy Te vagy az igazság is. Köszönöm, hogy minden a helyén lehet egy öregkorú ember életében is! Kérlek Téged a mi gyülekezetünk és családjaink idősebb generációiért is. Ámen

Oldalak