Az utolsó napokban nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. (Ézs 2,4b)

Egyértelmű, hogy ez a mondat a mai napokra nem vonatkozik. Hallunk háborúkról és hallunk gyilkosságokról, látjuk azt is, hogy a fegyverkezés egyáltalán nem állt le, sőt hallani azt is, hogy egyre nagyobb méreteket ölt.

Mégis, Krisztus a mi szívünkben megteremti a békességet! A mi gyülekezetünkben a hétvégén presbiteri ülés volt. Jó volt egyetértésben lenni, visszatekinteni 6 évre és készülni a Karácsonyra. Otthon pedig jó, amikor egyetértésben van a családunk. Jó az, amikor gyerek és szülő is elégedett és mindenikünk tudja és érzi, hogy szükségünk van egymásra és békességben élünk.

Előfordul, hogy rákiabálok Zsófira, vagy Gergőre. Hogyha dühös is vagyok mellette, akkor biztos nem érek célt ezzel a lépéssel. Egy másik alkalommal nem kiabálok, hanem békességben próbálok rendet teremteni és a szívemben valóban ez az őszinte szándék van. Ilyenkor az igyekezetem mindig meghozza a jó gyümölcsöt.

Drága Uram! Ami szétválasztana bennünket, pont az erősítsen meg bennünket közösségként és szeressük azt, hogy különbözőek vagyunk és ezáltal is könnyítsük meg egymás életét, hiszen Te voltál az, Aki így teremtettél minket. Ámen