Jón 2,3
Ján 6,37








2017 január 26-án, csütörtökön született Simon. Dé a tegnap a kórházban megemlítette, hogy akár éjszaka megindulhat a szülés. Úgy mentem haza a gyerekekhez, hogy szerintem nem így lesz. Ma 3:56-kor telefonált Dé, hogy szóljak Erzsinek és induljak, ha nem akarok lemaradni a születésről. Mint később kiderült, már 2-től vajúdott a feleségem. Megérkeztem a 3-as szülőszobába. Dé az ágyon elgyötőrtnek látszott. Kata szülésznő és a doktornő végezte a dolgát. Simon értékei rendben voltak. Nem tűnt kívülről vészesnek semmi, viszont még nagyon fent volt és a tolófájásoknál nem vitték közelebb a szülőcsatornához. Dé többször mondta, hogy nem bírja tovább. Kata és a doktornő pedig, hogy dehogynem. Ezalatt fogtam Dé kezét, tartottam az orrához az oxigénes csövet. Imádkoztam és megnéztem a napi igét. Az Úr meghallgat! - mondtam magamban. Közben egyre reménytelenebbnek látszott a helyzet, mert Simon semmit nem ment lejjebb. Az is megemlítésre került, hogy a köldökzsinor nem engedi. Jött az oxitocin, de még így sem történt előre mozdulás. Dé pedig többször elismételte, hogy ezek nem azokat az igazi tolófájások és nagyon fáradtnak látszott, mint aki fel akarja adni. Kata és a doktornő egyeztetett és már láttam, hogy előkészületeket tesznek a császárhoz. Belül könyörögtem az Úrnak, kérdeztem Tőle, mi történik most, azonban hangosan meg sem szólaltam. Kata félhangosan pedig megjegyezte, hogy nem tudja, miért van ma ennyi császár. Erre viszont már Dé is felfigyelt. Most láttam Dén, hogy kezd nagyon elszánt lenni. Elkezdett nagyon összpontosítani, várta a tolófájást. Megjött a fájás és Dé irdatlan nagy erővel küzdött. Meglett az eredménye. Simon egy kicsit lejjebb mozdult. Erre Kata és a doktornő is fellelkesült. A következőre vártunk és jött. Ez pedig már nagyon előre vitt mindent. Kata mondta, hogy látja Simon haját. Vártuk a következőt. Fogtam Dé kezét és bíztattam. Kiáltottam: "Ez az, már nem kell sok!" Jött a fájás, tartottam és nyomtam előre Dé fejét, ő pedig minden erejét össze tudta gyűjteni. Ezzel a tolással már Simon feje kint volt és aztán pedig a nagy megkönnyebbülés, hogy Simon megérkezett. Az Úr áldja meg Simon bejövetelét! Meghallgatott az Úr. Dé egészséges. Simon bejött 5:50-kor egészségesen, természetesen. 2450 gramm, 52 cm. Hála mi Urunknak.

Gondolatok

A Jel. 22-öt, az utolsó fejezetet olvastuk. Az élet vizének folyója Isten és a Bárány trónusából ered. Paradicsomi állapotok vannak. Isten világossága beragyog mindent, szolgái imádják őt és uralkodnak örökkön-örökké. Hív, hogy ingyen vegye az élet vizét, aki akarja. Nem kényszerít semmire még most sem, de gyógyulást ad mindenkinek a vízen és az élet fáján keresztül, amely folyamatosan termi a gyümölcsöt. Az ige megbízható. Arról ír, hogy Ő eljön és jutalmat ad, megfizet mindenkinek cselekedete szerint. Akik szeretik és cselekszik a hazugságot, kívül maradnak. Ő az Alfa, a Vezető, de Ő az Ómega, az utolsó sorban lévő Szolga is. Ővele kezdődik és Ővele fejeződik is be minden. Egy kör, ami tökéletes és mindent egybefoglal. Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájunkkal.

Gondolatok

Jel. 21-et olvastuk. Új eget és új földet látott János, mert az első elmúlt, ahogy már a 20-as részben is utalás volt erről. Itt már csak azok az emberek élnek, akik be vannak írva az élet könyvébe. Úgy lehet gondolni, hogy ezen az új helyen a földi egyesül a mennyeivel. Mint, ahogy a menyasszony és a vőlegény még a házasságkötés előtt külön van, úgy van most külön a föld és a menny. A nő és férfi más dimenzió, sokszor gondoljuk és mondjuk. A házassággal nem szűnik meg sem a férfi, sem a nő, de közös házba, háztartásba kerülnek és ezentúl közösen építkeznek, építenek. Emberi és angyali mértékkel nézve is lakható környezet jön majd létre.