Gondolatok

A Lukács 23-ból olvastuk a Passiót. Miként tér meg az ember? Egy lehetséges jó válasz, hogy úgy tekint a keresztre, ahogyan a lator meglátta. Lehet máshogy is nézni a keresztre? Például katasztrófa turisták is voltak a tömegben, csupán kíváncsiságból nézelődtek, hogy mi lesz, de más tekintetében közömbösek voltak. Síró asszonyok, akik sajnálták Jézust. Vallási vezetők pedig a maguk igazát, diadalát látták az eseményekből. A sorsot vető katonák a saját ügyükkel foglalkoztak, nem vettek észre semmit a lényegből. Pilátus és Heródes pedig politikusokként azt tették, amit a legoptimálisabbnak láttak hatalmi pozíciójuk szemüvegén keresztül. Jézus így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! A százados viszont hasonlót észlelt, mint a lator. Meglátta, hogy Jézus igaz volt. Egészen addig, amíg az emberben nem gyúlik ki a fény, hiába a győzködés, az ész érv. Imádkozzunk azokért, akik még nem tudják, mit cselekszenek.

Gondolatok

Ruth 2,12 és az Efezus 2. fejezetéből olvastunk. Boáz ahelyett, hogy saját maga a megmentő szerepbe tetszelgett volna, hittel fogalmazta meg, hogy az Úr szárnyai alá került Ruth. A jövevény és a háznép is az Urától kapja a védelmet. Mitől kell megvédeni minket? A lázadozó énünktől. Ha megyünk a fejünk után, a fényt, csillogást, elégedetlenség, viszály, ellenségeskedés, nyomorúság követi. Hiába az idilli kép, a photoshop mögött ott rejlik a valóság és mutatja, hogy nem haladunk jó irányba. Próbálkozunk, de révkalauz irányítása nélkül a hajóinkkal nem jutunk a világítótoronyhoz. Hallanunk kell a „révkalauzunkat”, Aki a Pártfogó és engedelmeskednünk kell halk szavának. Krisztus vére pedig összehozott minket és a hajóink így megfelelő irányba haladhatnak.

Boáz ezt mondta Ruthnak: [Az Úr] szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. (Ruth 2,12)

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)