GONDOLATOK

1Thesszalonikához írt levélből olvastunk fel igét, az 5-ik fejezetből. Az útmutatóban a másik ige Salamon kéréséről szólt. A fiatal Salamon király sok állatot feláldozott a magas áldozóhalmon. Ez nagy vagyonnak számíthatott akkor és ő hitből füstté tette. Habár az áldozóhalom nem csengett jól ebben a szövegkörnyezetben, azt olvassuk, hogy az Úr ezek után felkereste Salamont álmában és ott bölcsességet, engedelmes szívet kért Salamon Tőle. Az engedelmes szív, alázatosságot jelent. Salamon, királyként nem volt rest megfigyelni, a népével élni és úgy kormányozni. Ezzel az alázatossággal vagyunk képesek valóban hatni a másikra. A Thesszalonika levélben olvastuk, hogy intsünk, biztassunk, karoljunk fel és legyünk türelmesek. Hassunk építőleg, vegyük észre, hogy kivel, hogyan kell bánjunk. Jézus is különbséget tett abban, hogy kihez, hogyan szólt. A tudatlanság idejét megbocsátja Isten, de azután számon kér. Csakis Nála van az igazság, Ő tudja, hogy mi a jó, vagy rossz. Az engedelmes lelkület megköveteli azt, hogy szüntelenül kapcsolatban legyünk Azzal, Akinek alárendeltük magunkat és cselekedjük, amit Ő akar. Aki a Végtelenség Istenével kapcsolatba kerül, leírhatatlan a találkozás. Az Ige testté lett, közöttünk lakott és Ő most is itt  van. Vele a kapcsolatot ápolni kell és ennek a kapcsolatnak dinamikája van. Mindenkinek a személyes megtapasztalás a mérvadó. Szüntelenül imádkoznunk kell. A gyülekezetben a szakadások viszont akkor vannak, amikor rákényszerítem a testvéremre, ami az enyém. A gyülekezet viszont fontos és az egységet érdemes megőrizni, mert az Úr ezekben a közösségekben jelen van. De Jézusnak el kellett mennie, hogy Pártfogóként jöjjön vissza. A világ számára értelmetlen dolog a kereszthalál, bolondság. Számunkra viszont az Életet jelenti, amely az élő kapcsolat Istennel.

Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29)

Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! (Bír 6,17)

A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. (Lk 18,13)

Nézd, URam, milyen nyomorult vagyok, belsőm háborog, vergődik bennem a szívem, mert nagyon engedetlen voltam. (JSir 1,20a)