Egy csapatban többféle személyiségű ember fordul elő és az nem lehetséges, hogy mindenkit ugyanazzal az eszközzel motiváljuk. Míg az egyik fontosnak látja, hogy beszélgessünk még a magánéleti kérdéseiről is, a másik azzal motiválható, hogy írásban illetve szóban elismerjük a teljesítményét. Megint mások a jutalomnak örülnek, ami nem kell feltétlenül nagy legyen, mert kis csekélységeknek is tud örülni, mint például szabadnap, vagy ajándékutalvány. Vannak, akik viszont előnyben részesítik a segítő kezet, mert akkor érzik, hogy törődünk velük, amikor egy kis segítséget nyújtunk az elvégezendő feladatához. Olyanok is vannak, akik beérik egy kis vállveregetéssel, vagy egy kollégális öleléssel is.

Ezeket az igényeket akkor ismerjük fel, hogyha valóban törődünk a kollégákkal, akkor tudunk ebben hatékonyak lenni, hogyha valóban csapattagként kezelünk egytől egyig mindenkit és a szervezeti hierarchia nem egy végrehajtási formális szervként, hanem egy élő szervezetként oda-vissza áramló információk segítik a harmonikus együttműködést úgy, hogy közben mégis mindenki tisztában van, hogy hol a helye.

és ezen a helyen békességet adok! - így szól a Seregek URa. (Hag 2,9b)

Ő helyreállította a kapcsolatát velünk azzal, amit Jézus tett. A kérdés az kedves barátom, hogy te ezzel mit kezdesz. Haza mész az Atyához?

Atyám! Békesség Néked! Ámen

Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? (Zsolt 116,12)

Alapvetően pesszimista alkat vagyok. "Áh! Ez úgysem sikerülhet!" Hamar feladom és belenyugszom a "megváltoztathatatlanba".
Azonban Istennel mindenre képes vagyok. Hiába ér a vád, hogy nem tudom megcsinálni, bízok az Istenben és, hogy Ő jót visz végbe. Keresem az utat és engedelmeskedek a Szentléleknek és attól sem félek, hogy félre értem, mert teljesen jóhiszeműen törekszem végezni a dolgomat.

Uram! Te add meg a növekedést, én itt vagyok, mást nem tehetek. Ámen