Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! (Zsolt 42,12)

Alaptermészetünket elítéltük már? Az indulatosságra, túlzott precízségünkre, rendmániánkra, kioktatós stílusunkra, maximalista elképzeléseinkre, törvényeskedéseinkre nem épít az Isten. Ha megengedem magamnak, hogy ilyen legyek, háborogni fog a lelkem és ha valaki int, figyelmeztet én elzárkózok, haragszok. Az Úr Jézus akkor tud használni, hogyha a teljes természetemet megtagadom.

Úr Jézus! Alakulgatok, formálsz, de még nem vagyok kész. A piszkálódós, gyanakvó természetemet elítélem. Inkább Téged választalak, mint magamat. Uram, Istenem. Ámen

Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek! (Zsolt 31,25)

Bátran félre kell tenni az egomat. Ehhez azért kell bátorság, mert onnantól kezdve nem én leszek magamnak a fontos, hanem Isten. Külső szemmel védtelenül naivnak látszhatok, pedig ilyenkor vagyok a legerősebb.

Drága Uram! Minden nap Rád szeretnék tekinteni és azokra, akikre Neked gondod van. Bocsáss meg nekem, hogyha mégsem így történik és segíts kimozdulni a vackomból. Ámen

Az igaz olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. (Zsolt 1,3a)

Példák vagyunk az embereknek, mert templomba járunk, hívőnek tartjuk magunkat.

Igazi példaképpé viszont Isten tesz, hogyha hagyjuk. Tudakozódom Nála és amit Tőle megértettem, azt meg is teszem.

Az Úr minden nap ad igét nekünk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Olvasom a Biblia egyik igeszakaszát, hagyom, hogy ezzel a résszel átmosson engem az Isten, azaz végiggondolom, hogy miért is kaptam ma ezt az igét. Miután megértettem, komolyan veszem, melyet döntés, cselekedet követ.

Drága Uram! A reakció időmön egy kicsit csiszolni kell. Bocsásd meg amikor lassú vagyok, vagy lusta. Szeretnék gyors lenni a hallásra és a cselekvésre, amelyet jó kedvvel, szeretettel végzek. Ámen